böjti álmok

Nem, még nem kezdtem újra, mert A. még mindig teljesen beteg. Ez persze rossz kifogás (mint minden kifogás), de egyszerűen nagyon kimerít maga a helyzet, és képtelen vagyok koncentrálni - igazából ezért nem kezdtem még újra. Mert képtelen vagyok magamra koncentrálni. De végre leírtam a múltkori álmokat.

1. Anyukám jött hozzánk egy nagy hátizsákkal és rengeteg kaját hozott: sonkákat, kolbászt, medvehagymát, valami levest, almás pitét, szóval, iszonyú sok mindent. és mondta, hogy terítsek meg, mert most ünnepelni fogunk. Mondtam, hogy böjtölök, nem akarok most sonkát szagolgatni. Anyukám kifakadt, hogy attól még a gyerekeknek enniük kell. Mondtam, hogy persze, de terítsenek ők, én odébb megyek. Anyukám viszont ragaszkodott hozzá, hogy üljek én is asztalhoz, mert ő különben hiába dolgozott. A kertben voltunk valami szép lugasban.  Akkor én őt ellöktem, és ahogy ott feküdt a földön, ráültem a combjára, kéz kézzel megfogtam az arcát, és úgy kiabáltam vele, hogy értse már meg, hogy nem akarok enni, nem akarok ételekkel foglalkozni, és hogy ne hozzon már kérdezés vagy egyeztetés nélkül folyton dolgokat, mert nincs rá szükségünk, és addig fel nem kelek róla, míg meg nem érti.

 2. Bevásárolni mentem autóval. bepakoltam a kocsiba a sok holmit, aztán amíg visszatoltam a bevásárlókocsit, az autómat ellopták. Eléggé kiakadtam, hogy ezzel mennyi időmet is elloptak, amit a vásárlásra fordítottam. Felhívtam A.-t, aki letolt, hogy miért épp ott vásároltam. Hívtam a rendőrséget is, a rendőrség azt mondta, biztosan nyitva hagytam, ez női szokás, megérdemlem, így ki sem jöttek. Kétségbeesésemben a taxisoktól kértem segítséget, a rendszám mellett gondosan elmondtam azt is, hogy van rajta egy "vigyázz rám" matrica, és hogy ramaty kerekei vannak, és felajánlottam az amúgy kerekekre szánt 100 ezer Ft-ot a megtalálónak. Aztán azon gondolkodtam, nincs is annyi pénzem, és hogy hogy fogok ebből kijönni, ha valaki megtalálná. De nem lett meg. Másnap reggel viszont ott állt a ház előtt. Zárva volt, de a benzint kifogyasztották belőle. Mikor A. meglátta, azt mondta, felesleges volt hisztiznem, biztosan csak álmodtam, hogy ellopták.

3. Elmentem a gyerekekkel a Balatonra, hogy a márciusi hosszú hétvégét jól kihasználjuk. Az egész egy barlangrendszerben volt, kb. olyan, mint a miskolc-tapolcai tavas barlang - és nagyon hideg volt a vize, nagyon fáztam. Mondtam a gyerekeknek, a fejüket ne tegyék be a víz alá. Persze, betették. Aztán V. nem volt sehol, Á.-val elindultunk megkeresni, azt hittük, előreúszott. Egy kis idő múlva a hátunk mögül hallottunk nagy fröcskölést és kiabálást. Egy férfi volt ott, egy kisfiúval a nyakában, előtte a kezében V. prüszkölt és rúgkapált. Azt hittem, megmentette V.-t, hogy most húzta ki a víz alól, meg akartam köszönni neki, bár csodálkoztam, hogy a nagyon jól úszó V. egy mellkasig érő vízben miért süllyedt el. De V. azt mondta, menjünk innen nagyon gyorsan, mert ez az ember lenyomta őt a víz alá, mert vízbe akarta fojtani. Hiába hittem neki, az embert mégsem lehetett feljelenteni, mert mindenki látta, hogy ez egy apuka a kisfiával, aki nem tehetett ilyet. A történtek ellenére maradtunk a barlangban úszkálni, bár hideg is volt, sötét is, és cseppet sem vonzó. Mászkáltunk a járatokban, volt hidegebb és melegebb víz is, egyszer csak egy vonatállomásra értünk, a sínek is vízben álltak, és ki volt írva, hogy vigyázzunk, ha jön a vonat, mert a vízben nem tud jól fékezni. Aztán a gyerekek szomjasak lettek, mondtam, hogy maradjanak egy öbölszerű helyen, hozok nekik inni (sosem hagynám így ott őket), és elmentem megkeresni a büfét, gondoltam, ha van vonatállomás, van büfé is. Nem találtam, és a gyerekekhez sem találtam vissza. A lépcsőkön zuhogott le a víz, hideg volt és csúszott minden, cseppköveken próbáltam meg felmászni, de elbillentek, letörtek. Fejfájással ébredtem.