Állapotjelentés

Megtámadtak. Valaki a fejembe vágott egy jéghideg baltát. Vagy jégcsákányt? Nem sikerült pont középen kettéhasítania a koponyámat, de azt elérte, hogy a jobb oldala erősebben zsibbad, lüktet és izzik. A jobb szemembe forró üveg- és hideg jégszilánkokat szórtak, állandóan folyik belőle a maró könny, akkor is, ha lecsukom. A jobb orrfelemet minimum a duplájára pumpálták, hogy erőlködés és pazarlás nélkül is képes legyek óránként mintegy 30-40 papír zsebkendő elhasználására. Érzem, hogy nincs sok idő addig, míg a bal felemre is átterjed mindez. Mivel a könnyfátylon át nem látok jól, a boltban lekaptam az első csomag nagynak látszó zsebkendőcsomagot a polcról, amivel újabb támadásoknak tettem ki magam. Az eufemisztikusan illatosítottnak nevezett, amúgy veszettül büdös vegyszer szagú, az orromat durván irritáló papír zsebkendő kitalálóját simán megfőzném forró olajban. Nem ebédre, büntetésként. Mert hányingerem eddig nem volt, de most a mélyről jövő köhögés mellé az átható zsebkendőbűztől már a gyomrom is forog. A csontjaimat valaki jéggel simogatja. Ömlik rólam a víz. Fázom és melegem van egyszerre. Nem tudok aludni, mert köhögök. A múltkori álmomat tekintve ez nem nagy veszteség. Az elkövetkező időkben semmiképp nem készítek a blogból hangos könyvet, aki a hangomra kíváncsi, annak ajánlom, hogy hallgasson fulladás előtt álló, el-elcsukló hangon bőgő szamarakat és olyan vonító farkasfalkát, amelynek a hangja egy levegőtlen barlang mélyéről tör elő kétségbeesetten.

Védekezésül van nálam egy csokor bodzavirág, hársfavirág, csalán, csipkebogyó, kamilla... úgy érzem, védtelen vagyok. A protegoval már elkéstem, valaki erre járó alkalmazzon egy anapneot, vagy ha már ha későn jön, akkor egy  piertotum locomotot!

Egy elhaló köszönömmel most még meg tudom hálálni.