Álom, amelyben személyes figyelmet fordít rám a hatalom

Egy nagyon komoly és fontos, többoldalú megbeszélésen veszek részt. A jövőt tervezzük épp, ehhez meg elemezzük a jelent és a múltat. Elég szokványos mindez: egy kopottas, épp napfényes, lambériázott falú, vidéki iskolában ülünk, ahol vastagfalú üvegpohárból isszuk a híglötty kávét, előttünk papírok, toll, én firkálgatok, rajzolok, mint mindig - nem, mintha nem figyelnék, épphogy figyelek, így tudok a legjobban a hallottakra koncentrálni, ha rajzolok közben. Egyszer csak izgatottan beront valaki, valami távolabbi, de nem ellenszenves ismerősöm lehet, mert egyből hozzám rohan, tegez: bújj el gyorsan, itt a miniszterelnök, beül egy kissé meghallgatni a vita állását! Úgy látszik, a kevésbé kívánatos nézeteket képviselhetem. Beraknak a sarokba, talán egy kisasztal vagy egy nagyobb - de mindenképp szűkös - szék alá, leterítenek valami vastag, porszagú pléddel, behányják a papírok egy részét is. Ne köhögj, ne mozdulj! figyelmeztetnek. Kuporgok. Köhögnöm kell. A hatalom embere épp velem szemben ül, látom egy kis résen át az arcát. Tudom, hogy nem láthat, mégis olyan, mintha engem figyelne. Rosszul érzem magam. A vita folyik, immár legalább egy szemponttal kevesebb oldalúan, az idő múlik. Sok idő múlik el, és lassan. Fáj minden tagom, köhögnöm is kéne, moccannom is kéne, levegő is kéne, de elfogyott a levegőm és elfogyott a tagjaimból a moccanás, zsibbadt gémberedés mind. Hallom, amiről beszélnek, de egyre kevésbé érdekel. Már csak a nyitott számon lélegzem. És érzem, hogy pisilnem is kell. Nagyon. Melegem is van, folyik rólam a víz, kínlódom. Már semmi levegőm nincs, kapkodva, nehezen lélegzem. Nincs szünet, hogy kiosonhatnék, felismerem, hogy egyszerre fogok megfulladni és bepisilni. Ebben a pillanatban kapok egy kis csésze kávét. Jó az illata, de tényleg erre van most a legnagyobb szükségem?

Úgy látszik, igen. Megmenekültem! Mert A. az. Reggel van. Lázas vagyok, az orrom és a fülem is bedugult, a fejem akkora, mint egy medicinlabda. Olyan nehéz is. Végre tüsszenthetek. Élek a váratlanul rám ragyogó lehetőséggel, tüsszentek vagy hatot, és kifújom az orrom is. Jó reggelt mindenkinek!