Történelmi lehetőség elmulasztása

 Szeptember 15-én volt fél éve, hogy bezártam - adódott volna a nap, hogy újranyissak, de nem éltem vele. ESzembe sem jutott épp aznap.  Igazából nem tudom, akarok-e kinyitni. JObban végigondolom a dolgaimat, ha írnom kell róluk, meg is maradnak az utókornak (már amennyiben lesz utókor egyáltalán)

péntek 13

 Ennek sem szoktam nagy jelentőséget tulajdonítani. De az meglepett, hogy néhány nap alatt tél lett, ronggyá áztam, aztán a konferencián, ahol ma jártam, megkönnyebbüléssel vegyes döbbenettel érzékeltem, hogy fűtenek. Fűtenek, és nekem jólesik. Örülnék, ha nem mára vettem volna Elefánt koncertjegyeket 1) azzal, hogy V. eljön velem (de nem ér rá) 2) eljön velem A., aki egy kicsit sem vágyik oda, de így a 10,5 fokban, esőben én sem (különösen, hogy néhány hete estem* egy nagyon furát (nagyon nagyot is egyben)), aminek következményeképp a jobb térdem megszűnt térdként funkcionálni. Fáj és nem hajlik, de még el sem bír.

* igazából nem ért földet sem a térdem, sem a csuklóm, vagyis állva hömbörödtem vagy 20 métert - de nyaktól bokáig kificamodtam. Totálisan. Talán még az ízlésem is. (a jegyet egy hónapja vettem, az nem érintett az ügyben)

Sinkronicity

Gondolom, eddig is tudtam, hogy léteznek barna autók, de nem tulajdonítottam nagy jelentőséget nekik. Tegnap óta viszpont folytonosan barna (ugyanolyan árnyalatú barna) autókba futok bele (képletesen), mert keresztezik az utamat (korántsem képletesen, de jók a reflexeim). Tegnap óta 5 barna autóval volt afférom. Elég legyen már!

értetlenkedés

Miért muszáj mindenkinek babfőzelékkel a gyomrában meghalni?

kifejtés:

anyukám nem akar már élni, nem eszik, nem iszik, de az intézetben otthonban nem lehet nem enni, sőt, nem lehet csak gyümölcspürét sem enni (amit tőlem elfogad), hanem rántásos főzelékpürét kell tolni vacsorára (is). Állítólag nem mondhatok le erről az ő nevében. Gyalázatos, szörnyű, szívfájdító. Nem akarom, hogy folyton megtömjék valamivel.

új rakott krumpli

Gyerekkorom óta kedvenc ételeim egyike a rakott krumpli, mindig úgy készítem, ahogy anyukám csinálta - mert nem igényel változtatást, tökéletes. Ezért nem is a hagyományos rakorr krumplit változtattam meg, csak alkottam egy újat - és ez is igen jó.

Egy félsütős tepsihez elegendő főtt krumplit felkarikázok, a masszában megforgatom (massza: 4-5 nyers tojás, sok! só és minimum fél liter tejföl vagy most joghurt jól összekeverve vagy turmixolva), lerakom a tepsiba, szórok rá rengeteg nyers spenótot, illetve tettem hozzá egy fél póréhagymát is karikázva, morzsolok rá (egy csomag) feta sajtot, rárakok újabb 20-30 dkg spenótot, és a masszás krumpli másik felét (és a maradék masszát is ráöntöm), sütő, 190 fok, jó fél óra - negyven perc. Hát, isteni lett. Szerintem pld lazachoz köretnek is jó lehet, de magában is nagyon oké.

álnév

Kovács Mókus Linóleum 

Szerény javaslat

Ha minden gyerektől elvennék a cipőjét, amint megérkezik az iskolába, jól elejét lehetne venni, hogy azok az elkényeztetett, nyámnyila kis dögök megszökjenek az iskolából. Aki pedig mezítláb is szökik, az jobb is, ha nem marad, hulljon a férgese!

Az olvasási szokások megváltozásáról

Nem szívesen olvastam korábban sem utópiákat, sem disztópiákat - mindkettőt félelmetesnek tartottam, életidegennek, olyan görbe tükörnek, amelybe ha belenézünk, egy torz bohóc vigyorog vissza ránk. Utálom a bohócokat, félelmetesnek tartom őket. Szóval az utóbbi időben rászoktam a disztópiákra, és hamarabb meglátom bennük a jót, mint a valóságban.

Az utóbbi időkből mit írhatnék le?

Július végén voltunk A.-val egy Ausztria, Svájc körön, érintve néhol Németországot és Lichtensteinbe is begurultunk (egy mélygarázsba), hogy aztán a sárgára csempézett főtéren (?) kapjunk migrént a visszaverődő gyilkos napsugaraktól. Gyönyörű volt és lélekemelő. Svájc kicsit drágább, mint Magyarország. Ausztria olcsóbb.

Aztán dolgoztam, csoportoztam, aztán szerdán elmentünk a Tiszára Livi barátnőmmel, hogy augusztus 20-ig csak olvassunk, ússzunk, aludjunk, chillezgessünk. Péntek este jött a telefon, hogy anyukám kórházba került gyomortáji panaszokkal - aztán véletlenül kiderült egy súlyos kétoldali tüdőembólia. Nyilván hazajöttünk és onnantól tíz napon át napi kétszer megjelentem a kórházban. És írtam kérvénynek álcázott panaszlevelet is. Már kiengedték, de nem jobb semmi, vegetál, haldoklik, szenvedünk.

újabbak

ma eljutottam az autószerelő(k)höz, aki(k) ingyen ütögették helyre az autóm lökhárítóját, megjegyezve, hogy ha nagyon akarom, kicserélik, de inkább várjam meg, míg belém jön valaki, akkor meglesz a biztosítási pénzből (mert amúgy jó drága lenne cserélni) - addig viszont elég lesz némi polírpasztával (?) áttörölgetni

döbbenet, hogy megdöbbentő az, hogy kamala harris a legújabb mérések szerint átveheti a vezetést donald kacsa trump előtt - mégis, mi lenne az elvárható egy szexista, arrogáns vénember és egy jól képzett, határozott középkorú nő versenyében? (amivel nem azt állítom, hogy kamala harrison ne találna fogást, aki akar, na de na)

elmentünk szabadságra és közel két hét múltán hazatértünk - csodaszép út volt, mindengyütt is pihentető (ausztria, svájc, ausztria - némi német és lichtensteini kanyarokkal)

mindenki hetek vagy hónapok óta (szamár)köhög körülöttem

nagy munkahelyi fluktuációk vannak - én még nem állok be a sorba (viszont újabb egyetemet vettem célba, még nem jelentkeztem, de elég hozzá egy figyelmetlen pillanat - nem vagyok normális)

epizódok

ma autóval belerohantam egy körmöslányba, tönkretettem az autóját és a napját, a hibát elismertem, a biztosító majd fizet, sajnálom - és ennél többet nem tehettem. a betétlapok híján  kihívott rendőr nem jelentett fel, kedves volt.

előtte anyukámnál voltam, utazás előtti elbúcsúzás - holnap indulunk - vittem termoszban felkockázott dinnyét, jó hideg maradt. szóltam a főnővérnek, hogy nézzék meg, nem szürkehályog indul-e a szemén, mert már szinte kék. ma nem ismert meg, de a dinnyét elfogadta.

előtte egy órával vettünk egy új telefont, mert miután öt napja megadta magát a céges telefonom, tegnap estére a sajátom is tönkrement pontosan ugyanúgy: nem lehet őket többé tölteni. akkucsere volt már ősszel, most vettünk új telefont - nemigen volt bekalkulálva. egyelőre buta, de hamarosan sokkal okosabb lesz nálam. én lassan butulok.

hétfőn A. anyukája kórházba került - vasárnap ünnepeltük, előre ittunk a medve bőrére, hogy elindulhassuk. nem indultunk el.

semmi sincs bekalkulálva, sem a csőtörések, sem a betörések, sem az egyebek. kábé ott tartok, hogy vigyenek bármit, csak engem hagyjanak már békén.

a tesóm újra átbaszott, évek óta kizárólag erről szól a kapcsolatunk, már sírni és dühöngeni sincs kedvem. remélem, egyszer megszabadulok tőle mindörökre.

szereztem egy új diplomát (így szoktam ilyentájt), én sem tudtam részt venni az osztáson, majd egyszer megkapom a bizonylatot róla. oklevelet.

előtte is voltak dolgok, a legmarkánsabb emlékem, hogy minden minimum a fizetésem fele, egésze, kétszerese, amit fizetni kell. nyilván történik néha valami jó is - de nem emlékszem rájuk. töröl-töröl.

a 30 fokos átlaghőmérséklet maximálisan tönkretett, az agyam szétfőtt, a hájam szétfolyik, egy jegesmedve karmai közé vágyom. nem, elég lenne csak a hűvös szellő borult éggel. imádnám.