ma autóval belerohantam egy körmöslányba, tönkretettem az autóját és a napját, a hibát elismertem, a biztosító majd fizet, sajnálom - és ennél többet nem tehettem. a betétlapok híján kihívott rendőr nem jelentett fel, kedves volt.
előtte anyukámnál voltam, utazás előtti elbúcsúzás - holnap indulunk - vittem termoszban felkockázott dinnyét, jó hideg maradt. szóltam a főnővérnek, hogy nézzék meg, nem szürkehályog indul-e a szemén, mert már szinte kék. ma nem ismert meg, de a dinnyét elfogadta.
előtte egy órával vettünk egy új telefont, mert miután öt napja megadta magát a céges telefonom, tegnap estére a sajátom is tönkrement pontosan ugyanúgy: nem lehet őket többé tölteni. akkucsere volt már ősszel, most vettünk új telefont - nemigen volt bekalkulálva. egyelőre buta, de hamarosan sokkal okosabb lesz nálam. én lassan butulok.
hétfőn A. anyukája kórházba került - vasárnap ünnepeltük, előre ittunk a medve bőrére, hogy elindulhassuk. nem indultunk el.
semmi sincs bekalkulálva, sem a csőtörések, sem a betörések, sem az egyebek. kábé ott tartok, hogy vigyenek bármit, csak engem hagyjanak már békén.
a tesóm újra átbaszott, évek óta kizárólag erről szól a kapcsolatunk, már sírni és dühöngeni sincs kedvem. remélem, egyszer megszabadulok tőle mindörökre.
szereztem egy új diplomát (így szoktam ilyentájt), én sem tudtam részt venni az osztáson, majd egyszer megkapom a bizonylatot róla. oklevelet.
előtte is voltak dolgok, a legmarkánsabb emlékem, hogy minden minimum a fizetésem fele, egésze, kétszerese, amit fizetni kell. nyilván történik néha valami jó is - de nem emlékszem rájuk. töröl-töröl.
a 30 fokos átlaghőmérséklet maximálisan tönkretett, az agyam szétfőtt, a hájam szétfolyik, egy jegesmedve karmai közé vágyom. nem, elég lenne csak a hűvös szellő borult éggel. imádnám.
