2019. január 25., péntek

A mai nap korántsem örömteli felfedezése

Az idegesítő vén nyanyák nem azért vonszolják magukat csigatempóban előttem az utcán, mert engem akarnak bosszantani, hanem mert minden fájdalmas csosszanással a puszta létükért küzdenek. Nem volt eddig bennem semmi empátia? De, persze - persze. Csakhogy teljesen más most, hogy már  néhányan simán lefutnak százon én is közéjük tartozom. Helló, nyanyakor! Már vártalak.

Azonkívül pedig emelkedett a fizetésem - az új diplomám havonta majdnem egy ezrest ér (bruttóban) - ha azt akarom, hogy valaha behozza az árát, még minimum harminc évig kell szorgalmasan dolgoznom. És akkor a folyamatban lévő képzésemről még nem is beszéltem, mert az újabb harminc év. Mármint ebben az ütemben. Azért bízom benne, hogy tudok majd több pénzért is elvállalni ezt-azt. Jóval többért. Csak szakmai ügyek jöhetnek, bérgyilkosságot nem vállalok.

A nap örömteli felfedezése

Átlagos munkanapjaimon nagyon ritkán* keveredek olyan beszédhelyzetekbe munkatársaimmal és egyéb partnerekkel, hogy valaki ötszörös nagyításban és erős, ledes megvilágításban hosszú perceken keresztül szemlélje az arcomat. Vagyis talán még sincs akkora jelentősége annak, hogy az államon kitüremkedő szőrszál beszakadt kihúzás közben és fáj látszik. Legalábbis én érzem és látom. Ötszörös nagyításban a ledlámpámmal. Vagyis talán ez egyszer elindulhatnék időben. 


* igazából ezidáig sosem - de ki tudja, mit hoz a sors

2019. január 24., csütörtök

síró, pityogó

Ebéd az oviban: csirkepaprikás rizzsel. Három nagy tál érkezik. Az egyikben ragacsos, fehér főtt rizs van, a másikban paprikás szaft, a harmadikban egymásra préselt csirkecombok, csonttal, bőrrel, teljesen szétfőzve. Talán annyi darab, ahány gyerek van, talán nem. Talán inkább nem. Ránézésre inkább több.

A gyerekek előtt lapostányér és villa. Az óvónők előtt is. A kés tilos. Még megtanulnák használni.
 - Leves nincs? - kérdezem.
- Nem szokás mostanában. Ilyenkor többnyire adnak valamit utána. Gyümölcsöt, mert süteményt már nem lehet.
- De ma nincs az sem?
- Nincs, ma limonádé van.
- Leves vagy gyümölcs helyett?
- Igen. Tölthetek?
- Köszönöm - mondom és belekortyolok.
Szívesen kiköpném, de nem lehet, nincs hová. Meg az a régi gyerekszoba, az is visszatart. Az óvodapadlóra limonádét ki nem köpünk, ez a szabály kőbe volt vésve. Citromlé. Nem tudom, miből, citromból biztosan nem. Meg valami, ami édes, Szerintem nem cukor - mert akkor süteményt is kaphatnának. Émelyítő. Ugyanakkor csontig marja a számat. Ja, ott nincs csont. Akkor csak lyukat éget bele. Legalább ötszörös hígítás kéne ahhoz, hogy ne vegyszerként forgalmazzák a háztartási boltban. Persze már nincs olyan, csak úgy mondom.

A gyerekek kicsit fintorogva, de isszák. Muszáj valahogy letuszkolni a hatalmasra ragadt rizsgombócokat. Van, aki inkább vizet kér. Nincs hozzászokva máshoz - súgja az óvónő. Ehhez nem is igazán lehet - gondolom én.

Nem egyszerre rágnak, nem egyszerre esznek. De a repetaosztás csak akkor kezdődik, amikor mindenki tányérja így-úgy kiürült. Kezeket a magasba, ki kér még? Mindenki. Osztanak, esznek. Marad még így is. A kislányok közt sok a csinos ruhás, a fiúk lezserebbek. De a leglezserebbek a dolgozók.

Az óvónők és a dadusok is kissé kinyúlt melegítőgatyában vannak, meg formátlan pólóban az óvoda logójával. Egyenruhájuk jellegét tekintve nem sokban különbözik a régen használatos köpenytől. Medikalizált környezet - jut eszembe valami csúnya szakszó. Az óvoda az esztétikai nevelés egyik színtere. Is lehetne. Miért kell úgy tenni, mintha a sterilizálógépben kórházban lennénk? Mikor hagyja már el az óvoda a 20. századot és lép át a következőbe?

2019. január 22., kedd

jó világ

tegnapelőtt éjfélig moziban voltunk (Mindenki tudja című film - nem a jó világot ábrázolja, de a film igen jó)
tegnap találka és jól estébe nyúló beszélgetés vacsorával

rossz világ:
az utána való reggelek... tegnap és ma is pandaszemű molylepkeként támolygok
pluszban ez az idő erősen rátelepedett a térdeimre, nem bírom hajlítani, éjjel is fáj, bedagadt (pedig amúgy nagyon tetszik a havas tél... remélem, hogy a szülinapomon is sok hó lesz)

2019. január 18., péntek

Mindeközben egy másik galaxisban

A.: gyere, itt van a postás
én: tanulok, nem intéznéd el te?*
A.: a diplomádat hozta, de csak személyesen adhatja át
én: nabasszus... hurrá... izé.... csak köntös van rajtam... mit számít... okleveles izébigyó lettem... milyen ünnepélyes pillanat...**
postás: martine? személyesen? itt írja alá
én: atyaég, mekkora csomag
postás: legyen azért olvasható, jó?
én: ó, milyen megható, fennkölt pillanat...
postás: meg itt is
én: a tízezer éve várt diplomám
postás: köszöntem, viszlát (és el)
én: A.! megnézed?
A.: persze... de most telefonálok***
én: jó... akkor kibontom egyedül... milyen szép diploma... milyen megható pillanat... milyen ünnepélyes már megint minden...****


én (lila frottír köntösben) és a diplomám (kék műanyag kötésben)


* nem úúúúúgy
** mindeközben egy szál köntösben, mezítláb és lobogó hajjal futok a postás felé a kertkapuhoz
*** mármint videomeetingel a munkatársaival - ez jó óra minimum
**** ez a harmadik diplomaosztóm és a negyedik (attól függ, hogy számoljuk... ötödik?) diplomám és még soha senki nem volt jelen a családból, amikor átvettem... még most voltunk hozzá a legközelebb... végül is A. az ablakból akár láthatta is, ahogyan épp tárgyalok a postással...

Hatásvizsgálat

A vizsgaidőszak kizárólag* legfőképp arra jó, hogy a szemeszter során (vagy már jóval korábban is) tévesen megkedvelt tantárgyakat végleg egy időre megutáljuk.

*még jó arra is, hogy elkészítsük az évek óta bonyolultságuk miatt halogatott recepteket, vagy télvíz idején nekiálljunk ablakot mosni, vagy végleg megszakítsuk emberi kapcsolataink jelentős részét, és/miközben halálra zabáljuk magunkat a Mikulás ittjárta óta felgyülemlett, senkinek sem kellő édességekkel

2019. január 17., csütörtök

Markáns különbség

Nagyszerű dolog az e-napló, nekem találták ki. Amikor eszembe jut, ránézek - és többnyire elég jó ránézni, mert a gyerekeim nagyon szorgalmasak okosak, így könnyen szereznek jó jegyeket. Most, hogy közeledik a félév vége, ismét rápillantottam az e-naplókra (mondjuk ezt a kréta rendszert pont nem szeretem, mert ezer sebből béna). Az e-naplóban járatlanoknak mondom, hogy van olyan opció, hogy havi bontásban láthatjuk a gyerekünk jegyeit, van, hogy tantárgyak szerint, a tantárgyas felosztásban azt is látom, hogy mi volt a téma, amiből a jegyet kapta - és persze van olyan is, ahol a gyerekem jegyei és az osztályátlag látható minden egyes tantárgyból. Hogy legyen mihez viszonyítani - ami nem teljesen haszontalan, mert például ha azt látnám, hogy valamelyik gyerekem masszív kettesre áll valamiből, akkor még azt megelőzően, hogy aggódni kezdenék, megnézem az osztályátlagos táblázatot - és ha az derül ki, hogy a többiek átlaga 1,23, akkor nagyon elismerősen fogom megkérdezni, hogy hogyan sikerült ilyen jól szinten tartania magát. Az e-napló a különbségeket is jelzi, ahol rosszabb az átlag, mint az osztályé, oda (nem meglepően) egy mínuszjel szerepel a szám előtt. Hogy ne tévesszük össze az 1,24-et a -1,24-gyel. Például és ugyebár.

Az e-naplóban időnként vannak újítások - ez nem tudom, mikori, én ma láttam először, hogy a különbségeket vastagon kezdték szedni és még színekkel is megkülönböztetni. Hogy odavonzza a szemet. Oda is vonzotta, azonnal láttam, hogy V. rengeteget rontott, ott piroslik feketén-fehéren a táblán. Spanyol nyelvből -4,72, németből -4,66-os pontszámot ért el. Még mielőtt szívrohamot kaptam volna, gyorsan emlékeztettem magam, hogy V. nem tanul sem németet, sem spanyolt. A nem tanult tárgyak korábban nem jelentek meg az összesítésben, hogy jól lehúzzák az átlagát. Milyen egy sznob iskola! - hördültem fel.

De Á. e-naplóját nézve ugyanezzel szembesültem: -4.17 oroszból, -4,68 kémiából, sőt, médiából -4,75 - ehhez képest igazán alig látszik, hogy angolból például a 4,91-es átlagával 0,02-vel feljebb van, mint az osztályátlag (másból meg többel - nem ez a lényeg). Hanem az, hogy miért azokat a nyomorult negatív értékeket szedik szembeötlően vörössel? Ha valaki rápillant az oldalra, miért a frászt akarják ráhozni ahelyett, hogy örülhetne például a kiugróan vörös jó eredményeknek? És mivel ott vannak a nem tanult tantárgyak is, ahová szintén kiírták a - nyilván jó nagy - negatív különbséget, első látásra mindenki megrettenhet, hogy ez meg mi a fene. Előveszlek, fiam! - kiálthatja az egyszeri ember (teljesen feleslegesen amúgy, de mire erre rájön, már elővette) - mi ez, édes fiam? Markáns a különbség!

Markáns különbség lenne a jelenlegi gyakorlathoz képest végre azt kiemelni, ami jó. Amúgy meg semmi, nagy füst, kis láng, megint égeti magát a kréta.

Textil utcabútorok és ajándék chilis dió

Azt álmodtam, hogy divat mostanában a BKV járatain kis textil utcabútorokat (?) elhelyezni. Én régebben már elhelyeztem egy horgolt barikát (álmomban!), amit nem vittek el hónapok óta a  4-6-os villamos ablakából (szintén álom)  - ezért most (álmomban ébren) megálmodtam és elhelyeztem egy vadonatújat is. Az új két részletből állt, egy kb 5x5, maximum 10x10-es kis horgolt tűpárnaszerűségből, két kis füllel a tetején és két kis gombbal, valamint egy narancsszínű fejjel horgolt angyalból (?) - és ha a kettőt összevarrtuk - a narancssárga fejet a két gomb közé erősítettük - kapunk egy cuki horgolt macskafejet.



Aki végigolvasta a fejemből kiinduló virtuális trend alakulását, az most jutalomból kap chilis-mézes diót. Virtuális ez is, de a valóságban is könnyen elkészíthető*, majd valóságosan elfogyasztható. Tehát: végy egy jó marék tisztított diót (és készülj fel rá, hogy kevés lesz), öntsd egy serpenyőbe, sózd meg kissé, kezdd el hevíteni. Amikor már épphogy pirulni kezdene, önts rá egy kávéskanál mézet és némi csípős chiliszószt (nyilván ízlés szerint) - a hirtelen felszálló füst és pára keveréke nagyon irritatív**, szóval ugorj hátra, hopp! - kevergesd át alaposan a dolgot, aztán töltsd át egy kis tálba, és edd meg! Ez elvileg egy partysnack (a sógornőmtől tanultam, ő még aprított aszalt szilvát és fügét is kevert a már kihűlt dióhoz) - vagyis hidegen kell enni, de nálunk egy maréknyi simán elfogyott, mielőtt kihűlt volna.



* persze a horgolt macska elkészítésével és a villamoson való szanaszét hagyásával is megpróbálkozhatnak a lelkes olvasók - ha Index (vagy BBC, CNN, stb) hír lesz belőle, akkor van esély a boldog béke világuralmára
** a dió már rég elfogyott, de még mindig köhögök tőle

2019. január 16., szerda

Cuba Libre

tanulás helyett - hát ez már tényleg a vég! -  az Aldiból - ez meg nyilván ultraciki - egyedül - mint az ökör (de olyan vonzó volt a neve! és ma hamar le szeretnék feküdni és A. még nincs itthon, Á. pedig az istennek sem hajlandó alkoholt inni) - és aztán holnap, kipihenten mindent megtanulok. Mindent is. 

Szóvivőbál

lesz a Marriot Hotelben.

Ha valakit még nem tudná.