2019. január 24., csütörtök

síró, pityogó

Ebéd az oviban: csirkepaprikás rizzsel. Három nagy tál érkezik. Az egyikben ragacsos, fehér főtt rizs van, a másikban paprikás szaft, a harmadikban egymásra préselt csirkecombok, csonttal, bőrrel, teljesen szétfőzve. Talán annyi darab, ahány gyerek van, talán nem. Talán inkább nem. Ránézésre inkább több.

A gyerekek előtt lapostányér és villa. Az óvónők előtt is. A kés tilos. Még megtanulnák használni.
 - Leves nincs? - kérdezem.
- Nem szokás mostanában. Ilyenkor többnyire adnak valamit utána. Gyümölcsöt, mert süteményt már nem lehet.
- De ma nincs az sem?
- Nincs, ma limonádé van.
- Leves vagy gyümölcs helyett?
- Igen. Tölthetek?
- Köszönöm - mondom és belekortyolok.
Szívesen kiköpném, de nem lehet, nincs hová. Meg az a régi gyerekszoba, az is visszatart. Az óvodapadlóra limonádét ki nem köpünk, ez a szabály kőbe volt vésve. Citromlé. Nem tudom, miből, citromból biztosan nem. Meg valami, ami édes, Szerintem nem cukor - mert akkor süteményt is kaphatnának. Émelyítő. Ugyanakkor csontig marja a számat. Ja, ott nincs csont. Akkor csak lyukat éget bele. Legalább ötszörös hígítás kéne ahhoz, hogy ne vegyszerként forgalmazzák a háztartási boltban. Persze már nincs olyan, csak úgy mondom.

A gyerekek kicsit fintorogva, de isszák. Muszáj valahogy letuszkolni a hatalmasra ragadt rizsgombócokat. Van, aki inkább vizet kér. Nincs hozzászokva máshoz - súgja az óvónő. Ehhez nem is igazán lehet - gondolom én.

Nem egyszerre rágnak, nem egyszerre esznek. De a repetaosztás csak akkor kezdődik, amikor mindenki tányérja így-úgy kiürült. Kezeket a magasba, ki kér még? Mindenki. Osztanak, esznek. Marad még így is. A kislányok közt sok a csinos ruhás, a fiúk lezserebbek. De a leglezserebbek a dolgozók.

Az óvónők és a dadusok is kissé kinyúlt melegítőgatyában vannak, meg formátlan pólóban az óvoda logójával. Egyenruhájuk jellegét tekintve nem sokban különbözik a régen használatos köpenytől. Medikalizált környezet - jut eszembe valami csúnya szakszó. Az óvoda az esztétikai nevelés egyik színtere. Is lehetne. Miért kell úgy tenni, mintha a sterilizálógépben kórházban lennénk? Mikor hagyja már el az óvoda a 20. századot és lép át a következőbe?

18 megjegyzés:

  1. "Leves vagy gyümölcs helyett?" :DDD , egyébként állatira nem vicces.

    (Nem te vagy nem vicces, hanem a szituáció.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fura ez a minimalizmus a gyermekétkeztetésben

      Törlés
  2. A 60-as években az iskolai menzán néha leves helyett például meggylét vagy baracklét adtak, de legalább nem limonádét.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De legalább rendes limonádé lett volna citrommal meg esetleg mézzel vagy cukorral De ez így katasztrófa volt

      Törlés
  3. Ivólét! Soha máskor és másra nem használtuk ezt a szót.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is akkoriban hallottam először ezt a szót volt baracklé azt mindenki szerette, a paradicsomot a többség utálta, A birsalmát szerintem senki nem itta meg rajtam kívül

      Törlés
  4. Egyébként a formátlanná nyúlt pólónál még a köpeny is jobb. Annak legalább volt szabása...

    VálaszTörlés
  5. Tényleg, ivólé volt a neve!

    VálaszTörlés
  6. de miért voltál te óvodában?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mert ott is dolgoznak olyan emberek, akikkel én dolgozom

      Törlés
    2. Ez a logikus válasz valamiért eszembe sem jutott.😐 Mondjuk első olvasatra abban sem voltam biztos, hogy nem egy újabb álmodat írtad-e le.

      Törlés
    3. Hát, igen, sokszor a bonyolult megoldások izgalmasabbnak tűnnek :D

      Törlés
  7. Én mindig megírtam. Mi családilag sose vettünk se szorpot, se gyumolcslevet, se üdítőt, azt hiszem, főleg sporololasbol. (Nagymamám főzött be malnaszorpot, ha jó volt a termés.) Én se szoktam amúgy, rettentő rossz dolognak tartom, kicsinek is vizet ittak a gyerekek. Most már persze megy a kunyeralas, de így is csak ritkán van itthon ilyen le.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nálunk sem volt soha ilyesmi, csak amit házilag tettünk el - de azt is csak külön engedéllyel, ünnepekkor volt szabad megbontani

      Törlés
  8. Hát ez nagyon gáz! Ne szóljak egy szót se, nálunk fejedelmi az adag is meg maga a kaja is ehhez képest. Amúgy kést csak a nagyoktak kapni, de tavaly infarktust kapott a dadus, amikor az egyik gyerek a saját nyakához tette, ahogy azt valami hülye filmben vagy családtagtól látta (inkább az utóbbi!)... És sokan még a kanalat se tudják használni :p Borzasztó ez!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elégnek elég volt, maradt is - csak furán nézett ki. Meg az a limonádé...

      Törlés