Okos ember sosem unatkozik!

- mondogatta gyakran valaki. Mondjuk egykori osztályfőnökeim egyike? Vagy egy idős rokon? Vagy különféle ismeretlenek? Hogy ki mondta, nem tudom, csak azt, hogy én egyáltalán nem unatkozom. Feltehetően azért, mert nagyon okos vagyok. Vagy mert kirívóan nagyon hülye.

Hat kiló meggyet már kimagoztam. Még tizenkét kilónyi meggy epekedve, sóhajtozva vágyik rá, hogy őket is kimagozzam. És tiszta lelkű befőttes üvegek várnak türelmesen a sorukra, hogy őket is megtöltsem magozott meggyel. És meg is fogom tenni, mert a hülyeség nagy úr.

De van mentség, vagy legalábbis magyarázat, racionális(nak tűnő) - hogy hát csak 200 forint volt egy kiló meggy, frissen ládákba szedve. Hatalmas szemű, édes, zamatos, hibátlan. És olvastam, hogy a gonosz konzervgyárak milyen nyomott áron vennék a meggyet. És hogy a bátor meggytermesztők szembeszálltak a hatalmas, őrjöngő fenevaddal és csakazértse adják el nekik a meggyüket annyiért. Igazuk is van. De hát csak nem hagyhatok megrohadni egy csomó meggyet és éhen halni igaz szívű termesztőket, igaz-e?

Úgyhogy (de ez itt már tényleg az apróbetűs rész, amit ne olvassatok el, mint a bankokban), úgy gondolom, hogy ha ezzel az adaggal még nem szívattam eléggé halálra magam, már végeztem, akkor veszek újabb ládákban újabb meggyeket... aztán majd meggondolom, hogy hogy vezekeljek a torkosságért, ami egy fő bűn. És én ugyan kevés lekvárt szeretek - de a meggyet pont nagyon (meg az őszibarackot és a málnát). De igazából nem is magamért teszem.

És ha valaki azt meri kommentelni, hogy én csak ne nyafogjak, mert most már késő ő kétszáz kiló ribizlit magozott ki egy ültő helyében, azt egy hétre eltiltom a blogolvasástól!

Arany alkony

Milyen szépen kivilágosodott a hajad! - mondja apám (aki az utóbbi néhány évet leszámítva soha semmiféle pozitívumot nem vágott még a fejemhez, hanem többnyire ilyesmikkel traktált naponta akár ezerszer is: A. egy valódi főnyeremény... csak tudnám, mi tartja melletted? Vagy: Milyen gyönyörű és okos gyerekeid vannak... de vajon kitől örökölték? Vagy korábbról: Annyi eszed sincs, mint egy hintalónak! És: Épp olyan vagy, mint szegény Ilonka néni volt! Én annál rondább öregasszonyt még sosem láttam! Nagyon hasonlítasz hozzá! (stb.)) - Szóval, ne csodálkozzatok, hogy a fenti, talán kedves megjegyzésére csupán kényszeredett, enyhe szájhúzással annyit feleltem neki: ja, őszülök és kopik a festék. Mire apám pajkos-vidáman felkacagott: jaj, hát már hogy őszülnél? A nap szívta ki, tiszta arany! Nem ezüst! Arany! Mint a nap!

Most mit csináljak? Örüljek, hogy belátható időn belül teljesen elhülyül?

Felkészületlenség - pokolbogyók

Új termékkel ismerkedtem meg reggel. Elég velőtrázó bemutatkozás volt - akkorát ugrottam ijedtemben, hogy becsípődött a derekam (hurrá, este indulnánk, én vezetek). Végül is győzelemként is felfoghatom, mert ő megsemmisült. Mármint a pokolbogyó. "A kisebb korosztály szórakoztatására" - írja a net (rákerestem, persze, hogy). Ember vagy állat közelébe ne dobja. Ne tartsa zsebben - írja a doboz. Épp mosás előtt ráztam ki erőteljesen Á. rövid gatyáját, hogy ne maradjon a zsebében semmi, amikor robbanni kezdtek körülöttem az ördögi golyók. Ember vagyok vagy állat. Most inkább állat. A strandon árulják egy boltban - mondta Á., amikor már meg bírtam szólalni és megkérdeztem, honnan szerezte ezt a szart. Örülök vajon annak, hogy a zsebpénzét pokolbogyóra költi? Nem. Bár, inkább erre költse, mint biofűre. Nem vagyok én erre még felkészülve.

...

- hozhatnának rollert is a gyerekek!
- csak V.-nek van rollere
- nem, elém Á. is kijött egyszer rollerrel
- biztosan V. rollerével ment
- nem, szerintem az övé volt
- nem lehetett az övé, mert nincs rollere
- de, az övé volt... talán azóta elromlott
- nem romlott el, sosem volt Á.-nak rollere
- lehet, hogy volt, csak már elfelejtetted
- nem, nem felejtettem el, hogy volt-e valaha rollere Á.-nak

És komolyan védi a vélt igazát. És erre sem vagyok én még felkészülve.

filmek + könyvek

Először is elolvastam a Holtversenyt. Jaj. Azt írják, a magyar trainspotting, de szerintem sokkal inkább a magyar amerikai pszicho. Mondjuk míg azt nem bírtam gyomorral néhány oldal után (úgy értem, hogy tényleg, komolyan rosszul lettem tőle, így végül nem olvastam el), ezt elolvastam. Nem szép könyv, kicsit sem szép. Viszont tartok tőle, hogy több benne a valós elem, mint amennyit tudni szeretnénk napjaink... izéjéről... fiatalok, szex, drog, életszemlélet, stressz (nyilván nem mindenki így, sőt, de azért... ) Szóval, kemény könyv, sötét, ha épp túl derűlátóak lennétek, de utáljátok magatokat így és szeretnétek egy kis depresszív nyomást - olvassátok!

Viszont ne, egyáltalán ne nézzétek meg a Szeleburdi svéd családot - egyáltalán nem gyerekfilm (mint az előzetes sugallja), egyáltalán nem szép film (semmilyen tekintetben), egyáltalán nem vicces film (pedig úgy próbálja meg eladni magát), nem tanulságos, sőt, kifejezetten hazug klisékre épít, szexista, otromba és halál unalmas (én konkrétan elaludtam rajta - de azok jobb részek voltak az életemből, mint amikor ébren voltam és néztem - tényleg gáz, no)

Most el fogom olvasni a Semmi-t (amiről nagyon jó kritikát olvastam), és ha majd azt is kölcsönadja valaki, akkor a Minden-t is (amiről viszont nagyon rosszakat - az azonos író dacára is). És meg fogom nézni a Saul fiát (de arra nem mertem V.-t elvinni, pedig ott volt a moziban a főszereplő is épp, meg 12-es karikát nyomtak a filmre - de nem hiszem, hogy tényleg gyereknek való lenne)

Mi lehet jobb annál

... mint reggel, indulás előtt 25 perccel, pizsamában, kávé nélkül, fürdés nélkül, tampon nélkül, öltözetlenül felfedezni a valamiért meggondolatlanul szétkapott, de helyreállítani nem tudott ötpengés flexibilis fejű borotva összeszerelési és működési mechanizmusát? Mert noha amikor szombaton elhoztam neki, csak annyit hümmentett, hogy öhm, de ma reggel indulás előtt már csakis és kizárólag azzal akart borotválkozni. És meg is tette, természetesen a fürdőszobában. Én pedig továbbra is pizsamában, kávé nélkül, fürdés nélkül, tampon nélkül, öltözetlenül vártam a soromra - de immár azzal az örömmel, hogy 15 perccel indulás előtt is simán összeállítok egy ötpengés flexibilis fejű borotvát, ha a szükség fiam úgy kívánja.

Fél tízre kellett az edzőteremhez érni, ahonnan együtt indultak a táborba - az tőlünk nem egészen egy óra. Fél nyolckor indultunk - és fél tíz előtt fél perccel be is estünk - A. segítségével, mert szerencsére nálam volt egy hajszála, amire csak ráfújtam, ő meg ott termett az autójával, megkérdezte, hogy "mit parancsolsz édes gazdám?", és mivel én azt kértem, hogy a vasútállomásról (ahol mintegy 70 percet várakoztunk) vigyen az edzőteremhez Á.-val együtt - mi sem volt természetesebb, mint hogy ezt tette.

könyvek

Az évzárók azért is nagyon jók, mert mindig elmegyünk lerészegedni egy könyvesboltban kötünk ki utána és ott tobzódunk a magunk többféleképpén. Á. évzárója után Á. úgy adott a gyönyörnek, hogy (mint szokta) egy ültő helyében kiolvasott egy könyvet (a sokadik Ropit), hogy azt ne kelljen megvenni, mégis meglegyen neki. Magának még nem választott, mert mire a Ropi végére ért, én majd bepisiltem - de én már vettem neki egyet: Edward de Bono: A laterális gondolkodás. Mert az én egyik örömforrásom az, ha a gyerekeknek könyvet veszek.

A másik pedig az, ha magamnak (és most azért is nagyon muszáj volt már, mert körülbelül egy hónapja  tönkrement a kedves kis Kindle-m, azóta alig tudok olvasni). Három könyvet vettem, mindhármat kritikák alapján:

Lány a vonaton (Paula Hawkins)
Én még sosem (Kemény Zsófi)
Holtverseny (Totth Benedek)

Az első kettőt olvastam el tegnap és ma. Tök véletlenül nagyon hasonlóak abból a szerkezeti szempontból, hogy mindkettő három szereplő szemszögéből és gondolataiba belefúródva mond el egy-egy sztorit. A Lány a vonatonról (is) jó kritikát olvastam - de a hasonlóságok itt meg is szűnnek - az igazából csak egy krimi. Az élethelyzet fogott meg - mert hát én is mindennap vonatozom és vannak történések ott (és a fejemben is közben) nem nagyon rossz, nem nagyon igénytelen - de olyan semmi különös. Egyszer el lehet olvasni, még kisebb csavarok is vannak benne, még némi össztársadalmi nézőpontos plusz is van benne, ha úgy akarom - de elég gyorsan elfelejthetőnek tippelem.

Viszont Kemény Zsófi Én még sosemje jó. Pedig kicsit szkeptikusan vettem meg, hogy írófamília slamelő kislányának könyvét kiadatta az apukája. Biztosan ígéretes zsenge, na, de ha valaki nem írócsaládból jön, akkor slam poetry ide vagy oda, annak nem jön ki könnyedén húszévesen az első könyve. Ebben egyébként valószínűleg van igazság - de ez a könyv tényleg jó. Van benne sztori, van benne szerelem (gimisekről szól - de semmiképp ne Leiner Laurát kapjátok elő az agyatokból a Szent Johannával, mert nagyon mások) nagyon mai, eléggé budapesti (de nem túlzottan (értsd: bennfentesen) az) - és jók a mondatok, odavalók a szavak. Kicsit lehet megint tizenhét évesen szerelmesnek lenni. Jaj. Fájdalmas ám néha nem tizenhétnek lenni már, abban a biztos tudatban, hogy nem is lehetek már sosem. Nem szerelmes, tizenhét.

Azt hiszem, V. még kicsi hozzá, Á.-t pedig nem hiszem, hogy rá tudnám venni, hogy elolvassa - úgyhogy egyelőre a saját polcomra kerül.

Az e-napló új funkciója (vagy eddig nem vettem észre?)

Kiírja tantárgyanként az osztályátlagot:

angol nyelv 4.69
biológia 4.67
ének 4.79
fizika  4.62
földrajz 4.50
irodalom 4.71
kémia 4.58
kézművesség 4.62
matematika 4.67
nyelvtan 4.56
rajz 4.60
testnevelés 4.56
történelem 4.52

Ilyen világot élünk! (nincs benne bújtatott reklám, csak nyílt vágyak)

Tegnap este megittam egy citromos Gössert. Általában nem különösebben kedvelem az ízesített söröket, hanem inkább csak a sörízűt - de ez isteni volt. Ma egész nap tanítottam, aztán még elmentem bevásárolni az évzáróra (sötét rövidgatya Á.-nak, mert a tavalyiak már csak röhögni jók, rövid ujjú fehér ing, hogy ne kapjon hőgutát, naptej, sampon, borotvahab (!), borotva, sampon, fogkrém - mert táborba megy hétfőn) Tudjátok ti, mennyibe kerül a tábor díján felül a tábori felszerelések beszerzése plusz a zsebpénz? Hát, pont annyiba fáj, hogy nagyon-nagyon rászomjazik az ember dolgos, derék lánya újból egy hideg citromos sörre. De újra kimenni a boltba (vagy bárhová) már nemigen akaródzik. Na, de miért szül az ember gyereket, ha nem azért, hogy boldogabbá tegye a napjait?

én: kedves Á.! (tudok ám én szépen is beszélni!)
Á.: hm? (ő inkább csak flegmán)
én: kiszaladnál a boltba?
Á.: öhm... izé... hát...
én: lécci!
Á.: izé... hát,,, öhm... jaj... most?
én: aha... most lenne jó
Á.: de miért pont én? (számára is nyilvánvalóan kettesben vagyunk itthon)
én: mert én megdöglöttem a fáradtságtól
Á.: de mit kell hozni?
én: hozhatsz magadnak fagyit is, ha kimész!
Á.: nincs itthon fagyi?
én: nincs
Á.: hát, izé... na, jó... és mit hozzak?
én: egy... vagy két... legyen négy! citromos Gösser sört
Á.: én nem tudok sört hozni
én: jaj, dehogynem! a hűtőszekrényükben van és rá van írva, Gösser, citromos... négyet
Á.: nem ez a baj...
én: jaj már, négy sör nem olyan nehéz! plusz a fagyi! az majd könnyít rajta!
Á.: de mami! én még nem vagyok 18 éves
én: nem baj, nem neked kell meginnod
Á.: tudom, de engem nem szolgálhatnak ki
én: óbasszus... tényleg... jajistenem, ezt a marhaságot, hogy nem hozhatsz nekem egy sört

Írásba öltem tehát az alkoholvágyam. De most komolyan - végre venném valami hasznát, erre központilag van letiltva a hasznos munkáról! Jaj! Egy citromos Gössert akarok most azonnal!

Alternatívák

Ha azt tapasztalnád, hogy folyik az emeleti wc tartálya és emiatt rendszeresen áll a víz a wc körül, sőt, már a konyha plafonja is beázott, mit tennél?

A) semmit - nem az én dolgom

B) én már egyszer feltöröltem! most már törölgessen más

C) alátennék valamit

a) a déditől örökölt 18. századi vázát
b) valami fazekat a konyhából
c) egy befőttesüveget
d) a családban fellelhető legnagyobb gumicsizmát (miért, az vízhatlan, nem?)
e) egy felmosórongyot (miért, az nem szívja fel a vizet?)

D) megjavítanám a tömítést, hogy ne folyjon, ahol nem kell

E) Hívnék egy szerelőt

F) Milyen wc? milyen tartály? hol?

A gép vagy az ember?

Valamelyik nem oké. Vagy a trolikat tervezik nagyon rosszul (emberek), hogy kizárólag rángatva legyen képes közlekedni: megállni, újraindulni - és megteszi két méterenként. Úgy ráz, hogy kifolyik a nyál a fülemen, a könyököm kék-zöld, mire leesek leszállok végre a megfelelő megállónál. Avagy: azokat, akik megbuktak a pilótavizsgán, a buszvezetővizsgán, a villamosvezetői vizsgán, a kerékpárteszten, de rollerezni sem tudnak, sőt, már a pedálos kisautót sem tudták helyesen kezelni, de csakis ezeket, ha valami komoly nagy embernek a rokonai és mégis muszáj őket felvenni a békávéhoz, na, ezeket teszik meg trolivezetőnek. Vagy - mindkettő selejtes, a gép is, az ember is. Komolyan, a hullámvasúton nem jön rám ilyen hányhatnék, mint akkor, amikor trolin utazom.

Bónuszkérdés: egy trolinak, amely gyakorlatilag végigmegy a Király utcán, miért van épp a körútnál "Király utca megállóhely" elnevezésű megállója?