Újdonsült

 megérett (hajadonfőtt)

foci

Sosem érdekelt a foci, de talán volt idő, amikor egy 4:0 azért megérintett volna még engem is. Pozitívan. Most egy keserű rándulás a szám szélén, hogy van az az ár, amiért nekem nem kell. Nem okoz örömöt, büszkeséget, nem érzek közösséget sem a focistákkal, sem a szurkolókkal. Talán még a labdával. Minden rúgás után reped a bőr.

Az érettségi három napja

Egy osztály három napon át érettségizik. Azok szívnak a legtöbbet, akiket a középső napra hívnak be. Az első napon reggel fél nyolcra mindenkinek kötelező bemenni szép ruhában azért, hogy megtudja, melyik napra osztották be. Ezt nem lehet előző nap tudni, mert az elnök aznap reggel hagyja jóvá. WTF? Akit aznapra osztottak, az marad, a többiek hazakullognak. A középső napon csak azok mennek be, akik aznapra vannak beosztva - természetesen szép ruhában. Leérettségiznek, aztán hazaugrándoznak. A harmadik nap délutánján mindenkinek be kell mennie szép ruhában, hogy megtudják, hogy sikerült az érettségijük.

Alig van köze mindehhez, de most került a szemem elé egy cikk, ahol a szerző porig alázza az úgynevezett elitiskolákba való bejutás módját (drága hétvégi előkészítők, gyerekek stresszelése, szülői hajtépés), sőt, az azt megcélzó szülői igényt is. Kár, hogy a magán fészbuk oldalán néhány éve halálra keseregte magát, amiért a gyerekét annak ellenére sem vették fel, hogy ők aztán ténylegigazán mindent mindent megtettek érte, hogy bejusson, még a protekciókéréstől sem riadtak vissza. 

Semmi köze nincs mindehhez, de az ikerszomszédunkban lakó öregasszony megkerült, nem ölték meg, de az utcai vélemények szerint elcserélték vagy legalábbis alaposan begyógyszerezték, mert időnként ugyan felbukkan a kertben, de senkihez sem szól - viszont gusztustalan, dohányzó pasik fúrnak-faragnak és élnek a házban. Az új szomszédaink. Ha valamivel ki lehet kergetni a világból, az az, hogyha a nap és az éjszaka teljes hosszában cigarettafüst száll be a szellőztetésre kitárt ablakon. El vagyok keseredve, hogy ilyen figurákkal kell egy levegőt szívnom - nyilván valami ajándékozási vagy eltartási szerződést kötöttek, mert amúgy nekünk lenne elővásárlási jogunk. Ja, még attól is megőrülök, ha egész nap falat fúrnak és flexelnek. Egész nap falat fúrnak és flexelnek. Reménytelen, hogy dolgozni tudjunk. Mindannyian zokogunk.

P.S.: a holnaptól érettségiző V. sírva átment az utcában lakó általános iskolai barátnőjéhez tanulni. Én is bemegyek inkább dolgozni, bár mára itthoni munkám lenne. A. és Á. nem tudnak hová bújni.

huszonöt deka farhátat kérek kicsontozva

Azt veszem észre, hogy közel sem csak én hajtok a neonnarancs címkékre, úgyhogy újabban a leárazott termék hiánycikk lett, csak egyet-egyet találni hébe-hóba, amint kikerül, azonnal elkapkodják.

A tegnapi bevásárlás az "ússzuk meg olcsón a jövő hetet" jegyében a következőket eredményezte (a teljesség igénye nélkül, negyvenkétezerért): lesz a hétvégén, illetve a jövő héten töltött karalábé, napközis bácskai rizses hús, sóskamártás, lasagne, tárkonyos gyöngybableves, kapros túrós lepény, mákosguba, karalábéleves (nem a töltött karalábé elé), paradicsomleves (nem a lasagne elé), görögsaláta, fasírt, tojáskrém, bundáskenyér, spenót, majonézes krumpli, hideg meggyleves, kapribogyós tonhalsaláta* pirítóssal, gazpacho, krumplileves, rakott krumpli, hideg kapros kovászos uborkaleves

* sejtem, hogy ha az eddigiek nem, akkor ez aztán már végképp kiveri a biztosítékot, nehogy már itt nyavalyogjon, aztán kapribogyós tonhalat** egyen - de nem, szerencsére nem nyomorgunk, csak egyre megfontoltabban élünk

** írok receptet hozzá, hátha így megenyhültök: a tálba kerül egy (két) tonhalkonzerv lecsöpögtetve (olaj vagy víz nélkül),  egy üveg kisszemű kapribogyó (vagy nagy szemű, darabolva, szár nélkül), egy (két) lilahagyma apróra vágva, egy (két) doboz tejföl - össze kell keverni, pirítósra kenni, isteni eledel

P.S.: lesz majd legalább képes beszámoló az utazásról is, kábé az életemet adta vissza, annyira jó volt - csak miután hazajöttünk, kiderült, hogy mindjárt vége a vizsgaidőszaknak, én meg még nem olvastam el és írtam meg/adtam be semmit, úgyhogy most lóhalálában írok, olvasok, találkozom

Utazás!

Abbahagyás, félretevés, ellazulás, fellélegzés, rácsodálkozás, kiengedés, besimulás, megismerés, szétnézés, visszarévedés, lemerülés, körbejárás, átlényegülés, összebújás, végigondolás, továbblépés, hazatalálás.

nemcsak a pénzen vekengek

hanem V. felvételi pontszámain is. Sikerült olyan szakot választania, ahol minden megszerzett pont kell, mert nagyon magas a ponthatár. Elég sok pontot visz és elég jól mentek eddig az írásbelik is - de a felsőfokú nyelvvizsgának még csak a fele van meg, a szóbeli rész, az írásbeli eredményére még várunk. És izgulunk - legalábbis én nagyon izgulok. Nem kevesebb, mint 40 pont áll vagy bukik a dolgon. És ezért azt javasoltam V.-nek, hogy gyorsan rázzon ki még a kisujjából egy középfokút. Az 28 pontot ér a rendszerben. De szerinte az nem érné meg, mert azzal úgysem vennék fel. Nagy nehezen kihúztam belőle, hogy még a középfokúval is kettővel több pontja lenne, mint a tavalyi ponthatár volt - vagyis szerintem egyértelműen megérné. De szerinte biztos, hogy sokkal magasabb lesz idén, mint tavaly volt, mert az ő ismerősei közül (értrsd: az a néhány évfolyamtársa, aki azonos szakra készül vele) mindenki inkább ide akar menni, mint egy másik intézmény azonos szakára, egyedül Bori nem. És ezért nem érdemes bezsebelni 28 szinte biztos pontot, sokkal inkább lebegtetni 40 bizonytalant. És nem érti, hogy a 40 lebeghet még akkor is, ha a 28-at megszerezte, legfeljebb ha nem kell, akkor a középfokú papírját bedugja a fiókba és soha többé rá sem néz. Komolyan néha elgondolkodom, hogy hogy végezhetek hatékony munkát, ha a lányomon a legegyszerűbb összefüggéseket sem sikerül átfolyatnom. Ja, de, egyik fülén be, a másikon ki. És most szoronghatok még egy sort azon is, hogy nehogy nekem legyen igazam és épp az a 28 pont (abból egy-kettő) kellene ahhoz, hogy felvegyék, amit nem akart már megszerezni.

visszaszámlálós

Sajnálom, hogy ilyen anyagias lettem az elmúlt időszakban, de ezt fogom folytatni ma is. Ma megkaptam életünk utolsó családi pótlékát - júliustól már nem jár. Adókedvezmény sem, kábé harmincezer forintos csökkenést könyvelhetek el a fizetésemben. Örüljek, hogy eddig kaptam - mondják néhányan. Örültem, de azért nem voltam elájulva különösebben, mert természetesnek tartom, hogy egy modern civilizált országban az állam hozzájárul a gyereknevelés költségeihez. Azt is természetesnek tartottam volna, hogy mondjuk minimum inflációt követően emelkedik a családi pótlék, de az 2009 (igen, kettőezer-kilenc!) óta nem emelkedett egy fillérrel sem. Sőt, azt is természetesnek tartanám, hogy ha a gyerekek továbbtanulnak, akkor a tanulmányaik idejére, úgy 25-26 éves korig továbbra is hozzájárulna az állam az eltartásukhoz. Mert két egyetemista gyerek/fiatal felnőtt eltartása semmivel nem fog kevesebbe kerülni, mint két ovis gyereké. És nem az adókedvezményükben látom a megoldást. Szoktak egyébként dolgozni, de jobban örülnék, ha V. például a hétvégéit pihenéssel, regenerálódással, (szakirodalom)olvasással tudná majd tölteni az egyetemista évei alatt, nem azzal, hogy egy üzletláncnál pénztároskodik reggeltől ájulásig (mint ahogy az utóbbi két évben is tette). Nem féltem őket a munkától - de pontosan tudom, hogy tőlem mit vett el az, hogy az összes (nappalis) egyetemi évemet is végigdolgoztam, míg a szerencsésebb évfolyamtársaim szakkollégiumokba jártak, kutatómunkát végeztek, TDK dolgozatokat írtak és adtak elő, külföldi ösztöndíjakra pályáztak, nekem pedig ezekre már nem volt minden évben energiám. Persze csak eleinte takarítottam meg bébiszitteltem, később egyre inkább tudtam olyasféle munkákat is vállalni, mint amit tanultam, de nagyon nem esett jól mondjuk a vizsgaidőszakokban azon parázni, hogy hogy azonos napokra esnek a munka meg a vizsgák.

Barátnőm, a bőrgyógyász

Van egy szuper app, ahol online bőrgyógyászati vizsgálatot tudtok végeztetni. Használjátok egészséggel!

Az impulzusvásárlás dicsérete

Eddig (mármint az eget rugdaló inflációt és a napról napra dráguló élelmiszerek időszakát megelőzően) nagyjából kitaláltam, mit szeretnék venni, azokat beraktam a kosaramba, aztán még hozzádobáltam ezt-azt, ami épp megtetszett. Aranytömböket korábban sem dobáltam, mert arra korábban sem futotta, meg mert nem is a MNB széfjébe jártam bevásárolni - de azért olyan nagyon nem fogtam vissza magam. Volt, hogy fejenként több joghurtot is vettem, meg még gyümölcsöt, meg még gyümölcslét, bolti szusit, gumicukrot, kávét - nem is sorolom. Egyszerűen meg tudtam fizetni az élelmiszereket. Egy ideje azonban alig merek a kosaramba dobálni valamit a tervezetten túl, mert túl drága. Keveset keresek - de azért nem minimálbéren vagyok, ha lenne érvényes KSH statisztika, azt mondhatnám, átlag feletti a bérem. Csak kevés. Na, de az átlag még annál is jóval kevesebb. De nehezen hagyom ki az impulzusokat, bánt, ha nem dobálhatom be a kosaramba, ami megtetszik. Úgyhogy az új stratégiám az, hogy néhány nagyon muszáj cikken kívül (szóval mondjuk vécépapír, mosószer, stb terén ezentúl sem az érzéseim vezetnek, hanem a szükségletek) nem tervezek semmit, hanem megyek az orrom - akarom mondani a rikító neonnarancs cetlik - után és azt veszem meg, ami épp jól le van árazva. Minél jobban, annál jobb. Aztán itthon meg kreatívkodok egy kicsit, hogy a például épp leárazott konzervbab, gomba, durumtészta, cukkini, fonnyadt spenót, 12%-os tejföl együttesből milyen változatos fogásokat varázsolok össze egy hétre.

Az a baj velem

hogy hülye vagyok először mindig az autó színét nézem meg. Fekete nem kell, szürke nem kell, barna ronda, piros kommersz, kék béna, almazöld? türkiz? narancs? - jó, csak nézzük meg a rendszámát! PKD? NXW? KIY? MBF? NJG? na, ne! Milyet szeretnék? Vagy jelentsen valamit, vagy nézzen ki jól - vagy legalább könnyen meg tudjam jegyezni. Például REX, ROM, RRR, PER, RAT, SEX. És akkor még mindnek van egy ára, meg egy évszám, amikor forgalomba helyezték, meg hogy hány kilométerre található tőlem... naaaa, ez sok! Az igazi nekem való autó 2020-nál nem régebbi, nincs benne 120ezer kilométernél több, maximum kétmillióba kerül* és itt árulják a szomszédban. És aztán vannak műszaki paramétereik, amik nem érdekelnek amiket nem értek. Egy napenergiával működtethető elektromos rollerre kéne inkább beruháznom. 

* ne aggódjatok, hogy nincs kétmillióm, mert ilyen autó úgysincs