fő a pozitív életszemlélet

Rendeltem* három nyári nadrágot és egy blúzt. A nadrágok mindenféle színben pompáznak, a blúz fekete, kissé csipkés. Vennék én színes egyszínű pólókat és blúzokat is, ha lehetne kapni, de inkább nem lehet**, mint igen. Szóval, felpróbáltam a fekete csipkés cuccot és az első gondolatom az volt, hogy ez milyen jó lesz majd akkor, ha nyáron a nagy melegben temetésre kell mennem***. A második gondolatom az volt, hogy temetésen nem illik vakarózni, ez a csipke pedig eléggé szúr. Talán ha kimosom, megpuhul. Talán ha agyat mosok (én, a sajátomat, nem mások az én agyamat), akkor kisimulnak a gubancos gondolataim. Talán.

* Egyáltalán nem praktikus ruhákat rendelnem, maximum az esetek felében találom el saját ízlésemet, de olyan szinten elszoktam a vásárlástól (leszámítva az aldit és a lidl-t), hogy fizikai fájdalomként hasít a fejembe már csak a gondolata is annak, hogy egy üzletben teljes fizikai valómban megjelenjek, ott  őgyelegjek, válogassak, sorban álljak.

** készséggel elhiszem, hogy más ízlésének, méretének, fazonjának, pénztárcájának, stb. megfelelő egyszínű blúzok és pólók léteznek, nekem is volt már - de én az utóbbi években alig találtam olyat, amit szívesen felvettem volna.

*** remélem, nem kell

Mai margó

A pedagógusok országszerte sztrájkolnak, a diákok pedig tüntetnek mellettük (V. is a Kossuth téren van) - és rá nagyon is büszke vagyok, de amúgy pedig mérhetetlenül dühös, csalódott és szomorú. Azt hittem, hogy mi ezt már kijártuk nekik, hogy ezt már megtettük, mielőtt ők még megszülettek volna, azt hittem, nekik elég lesz tanulni ahhoz, hogy szabadon alkothassanak, dolgozhassanak és élhessenek. Ehhez képest egyre inkább úgy tűnik, hogy szinte minden tekintetben nehezebb dolguk van és lesz, mint nekünk volt. Nem tudom, mindent meg tudtam-e adni nekik ahhoz, hogy túléljék a következő hetven-nyolcvan évet.

Mindent lát

 

Ha segítenétek

itt és itt és itt és itt találtok fontos információkat. Nem kell félnetek, természetesen egyik sem kormányzati szerv. 

Én ennél gyakrabban írok

de most nem megy, letarolt a háború. Ma elvittünk néhány táskányi adományt - részint azonnal fogyasztható tartós élelmiszereket, édességeket, teát, higiéniai cikkeket, részint törülközőket, ágyneműket, gyógyszereket. Azt hiszem, a lelkem darabokban van. Nem tudom, miben merek még hinni - mindeközben abszolút skizofrén módon vannak nagyon jó pillanataim is (festek, írok, filmet nézek, olvasok). Csak a blogolás nem megy. Nem akarok folyton sopánkodni, rettegni, rinyálni - de nem akarok úgy tenni sem, mintha nem árasztanának el ezek az érzések nagyon gyakran.

Úgyhogy inkább elterelem a szót másra: néztetek már (szoktatok nézni) ASMR videókat? Hogy vagytok velük?

véresen komoly

Ma reggel vérvétel (az ismét vészesen közeledő műtét miatt). A nővér hat kémcsövet készít elő és címkéz fel az adataimmal. Próbálom oldani saját feszültségemet (nem a vérvétel miatt, azt jól tűröm, a műtét aggaszt, bár kisműtét és rutin és az orvosom csukott szemmel, félkézzel is elvégez egy ilyet, de én szerencsére nem szoktam még hozzá - tudjátok, nem is maga a műtét aggaszt, mert bízom a dokiban, az altatással is kezdek megbékélni, állítólag maximum negyed órát alszom, oké, legyen - de az a feszítő várakozás a műtét előtt, amikor már nincs paplanom, csak egy nejlonzsák takarja a testemet, szóval pucéran, fázva és kiszolgáltatottan fekszem ahhoz a reptéri előcsarnokhoz hasonlatos váróban, ahol a műtősfiúk mesélik egymásnak az otromba vicceiket, ahol nővérek szaladgálnak és cigifüst terjeng, biztosan a szellőztetőrendszer kínálja meg egy kis nikotinnal az odabent szenvedőket, és ahonnan már akkor sem juthatok ki pisilni, ha azonnal bepisilek, de ahol nyilván nem merek bepisilni, és nincs kihez szólni, és hivatalosan már csak a plafont nézhetem, szóval, ettől szorongok). És úgy próbáltam oldani a feszültségemet, hogy azt mondtam (szerintem viccesen) a nővérnek a hat kémcsőre, hogy látom, ma itthagyom a teljes vérkészletemet. Mire szigorúan rám nézett a szemüvege felett és azt mondta, hogy ne rinyáljak. Azért én szép napot kívántam neki, és vidáman mentem vissza az autómhoz, és a parkoójegyemet, amin még volt vagy másfél órányi kifizetett várakozás, visszatettem a parkolóóra nyílásába, hátha valaki örülni fog neki, 9.22-ig szól, én meg már fél nyolc után nem sokkal szabadultam, nem is kellett volna még jegyet vennem.

Repülj, fehér holló!

Ismertek olyat, akinek rögtön elsőre meglett a jogsija? Én anno negyedikre mentem át (igaz, a harmadik bukást az oktatóm sem értette állítólag), A.-nak harmadjára sikerült, és A. jól vezet mostanára, én a kis öreges korlátaimmal (nem bírok túl gyorsan menni - de utasként sem) szintén biztonságosan rovom a köreimet. A többséget (legalábbis az én ismeretségi körömben) legalább egyszer meghúzták, mielőtt jogosítványhoz jutott volna. De V. elsőre átment. Úgy bizony! Rögtön! Nagyon büszke vagyok rá!

Az én fáradt ámokfutásom tovább folytatódik: ma őszibaracklét tettem a kávémba tej helyett. És láttam, hogy fura színű lé folyik a dobozból, de nem kapcsoltam azonnal, még bele is ittam. Mivel több edzést is tartottam különleges kávé témában, nem volt borzasztó - de jó sem. Bezzeg a Frei caféban minden párosítás bejön.

Kacsa

Hétvégén ismét én leszek a szüleimmel, ilyenkor úgy kell menni, hogy viszem a kész kajákat, mert anyukámnál nem szeretek főzni. Igyekszem mindig valami olyasmit venni és vinni, ami különlegesebb - ma a kacsacombokra esett a választásom. Hagymával és rengeteg almával be is tettem a sütőbe hat kacsacombot, hogy vigyek is, itthon is maradjon. Aztán kábé egy óra múla leültünk A.-val filmet nézni. Megnéztük, két órát vett igénybe, közben egyszer kiszaladtam a kacsához (meg a húsleveshez meg a fehérboros csirkemellhez) - aztán a film után még egy órát ültem a konyhában, de a kacsa nem készült még el. Fellázadtam, mondtam A.-nak, hogy nekem elegem van a sütő néegetéséből, ő mindig később fekszik le, mint én, zárja majd el. Mondtam, hogy előtte nézzük meg együtt, hogy néz ki. Sehogy, még mindig tök nyers. Rezignált belenyugvással fogadtam. Oké, sütni kell még. A. visszarakta a tespsit, én már nem bírtam el azt a súlyt. Direkt sütöd grillsütővel? - kérdezte. Azt hiszem, erre már csak zokogni lett volna kedvem. De inkább lefekszem végre aludni. Így hullok széjjel atomjaimra.

Egész télen

nem esett annyiszor a hó, mint márciusban. Negyedike van. Kezdek regenerálódni, tegnap már csak feleannyi dolgot kevertem össze, mint tegnapelőtt.

Hasonlat a háború árnyékában

Beszélek egy kollégámmal a tegnapi napról, amikor olyan szinten voltam dekoncentrált, hogy háromszor mentem túl kocsival azon az egyébként ismerős célponton, ahová tartottam, elfelejtettem tankolni, egymásra szerveztem időpontokat, majd mindet lemondtam, aztán próbáltam helyreállítani, egyszerre beszéltem három telefonon és négy emberrel, szóval, igazi rémes nap volt. Ma próbálom helyreállítani a renomémat és bizonyítani, hogy valódi szuperász normális, megbízható munkatárs vagyok - szóval mondom Foncsikának, hogy tegnap olyan szinten volt agyzsibbasztó napom, hogy érzéstelenítés nélkül le lehetett volna vágni a fejemet, akár többször is egymás után. Mind a hetet? - érdeklődik Foncsika, szolid utalással arra, hogy lángot is hánytam néhányszor.

P.S.: a bejegyzést reggel írtam, de csak most jutottam odáig, hogy kitegyem - pedig ma jóval békésebb napom volt