Mondjatok egy számot!

Ez most nem az a játék, hogy aztán szorozzátok meg kettővel, adjátok hozzá az életkorotokat, szorozzátok meg tízzel, osszátok el kettővel, vonjátok ki az eredeti számot (stb), a végén meg megmondom, hány évesek vagytok (bár kétségtelenül az is nagyon érdekel - oké, aki akarja, megmondhatja azt is) - szóval, én most arra a számra lennék kíváncsi, hogy mennyi pénzt szánnátok osztályszinten a teremben felszerelendő faliújságokra. Azok kedvéért mondom, akik az elmúlt években nem voltak aktív részesei a közoktatásnak: a terem kifestése, felszerelése mostanában egyértelműen a szülők feladata (ezt törvény még nem írja elő, de szerintem majd hamarosan így lesz) - szóval a polcok, szekrénykék, asztalok, függönyök - és ezen az elven természetesen a faliújságok  megvétele is - a szülők dolga. És oké, az egyéb felszerelésekre is lehet összeget mondani, ha szeretnétek (de engem most konkrétan a faliújságok ára érdekel leginkább). Szóval? ti mennyit nem sajnálnátok rá? Vagy mennyit tartotok rá reálisnak? (ez a két tétel feltehetően nem fog egyezni)

ha háború lesz

akkor nekünk lőttek
nem úgy (eleinte biztosan nem), ki lőne le egy senki által sem olvasott bloggert, de

nem lesz fűtés és megfagyunk (mármint ha télen lesz a háború)*
nem lesz víz (azt naponta használunk)
nem lesz gáz (az is gáz lesz)
a mi házunk nem alkalmas a civilizációmentes életre
nem sok hosszan égő dolog van itthon, inkább műanyagok
szóval nem fogunk tudni fűteni (meg hol sem, mert százéves vasradiátoraink vannak)
nem fogok tudni főzni - bár egy bográcsunk van és egy főzésnyi fa is összejön
tekintsünk el attól, hogy tilos az utcáról vagy bárhonnan közterületről fát hozni
de nem lesz kaja sem
mert a hűtők és mélyhűtők áram híján semmire sem jók
nincs jó száraz kamránk
és mit is tartanánk benne? molyokat? (meg lehet tanulni molyt enni?)
nem tudunk növényeket termeszteni (sem télen, sem nyáron), mert nem értünk hozzá - azok a szánalmasnak is alig nevezhető próbálkozásaim, amiket eddig növénytartás címén elértem... nos, az éhenhaláshoz sem sok, nemhogy cserekereskedelmet folytathassak velük
itt az ideje, hogy bevalljam: még a hernyótartás sem jött be, kis példányszámú egyeddel sem - a harmadik is eltűnt vagy elpusztult vagy felfalta saját gyermekeit magát
őszintén szólva az én munkámra nem sok szükség lesz akkor (így is kétséges)
A.-ére sem
a gyerekmunka tilos - de amúgy sem értenek semmihez
csak elektromos varrógépem van... meg néhány tűm... azzal nehéz lesz pénzt keresni (tűpénz?)
ha háború lesz, nem lesz internet sem (sem mobil)
így aztán ti sem lesztek

jobb lenne, ha nem lenne háború
(mondjuk lenne időm jól kitakarítani, mert seprűink egész jók vannak, azzal elfoglalhatnám magam hosszan... és járhatnánk rollerrel, mert ma vettem kettőt is)

* igazából nem is tudom, mikor kéne lennie ahhoz, hogy valahogy jól jöjjünk ki belőle... csak ismétlem önmagam, de jobb lenne, ha nem lenne háború

Ismét rávilágítok a világ egyik égető problémájára

Az van - nem tudom, megfigyeltétek-e - hogy a folyékony szappanoknak rosszul áll a csőre. Fordítva. Amíg nem vesszük meg és nem állítjuk használatba, szépen szinkronban van a flakon (ez amúgy milyen hülye szó már!) szép díszes felirata (megnevezés, csábító, képzőművészeti alkotásként is helyét prímán megálló kép) és a csőre, amivel előrefelé néz, olyan az egész, mint egy kicsit duzzogó, behúzott nyakú madár. Aztán amikor használatba veszem, finoman rákoppintok a fejére, néha el is csavarom, akkor ő kíváncsian megnyújtja kicsit a nyakát - de ezentúl a csúnya, kopasz hátát (összetétel, gyártó, forgalmazó, egyéb kisbetűs izék) mutatja felénk. És mindnek rosszul van bemarva a menete, ha rátekerjük rendesen, csak barátságtalanul háttal álló szappannal fogunk csak tudni kezet mosni. A szappan lenne az egyetlen, aki nem fordít hátat nekem, mert nincsenek barátaim - de még ő is.

(szeretnék legalább egy aranycitrom nobel-díjat kapni a sok hasznos és fontos téma felvetéséért)

mínusz kettő

a múltkori iskolás posztnál is kihúzta magát valaki az olvasók listájáról és most is - csak arra tudok gondolni, hogy az emmiből is olvasnak (egy kicsit sajnálni szoktam hogy így sosem érem el a százat, de hát nem tetszhetek mindenkinek, igaz?  )

A test, a lélek és a szellem kizsigereléséről

avagy azokról a kibaszott, tetves kurva testnevelés és erkölcstanórákról akarok írni, amivel kicsinálják a gyerekeinket.

Á. nem tud rendesen edzésre járni azok miatt a geci tesiórák miatt. Mi?? hogy lehet felmentést kérni? Ja, lehet. Csak a tesiórák nem utolsó órában vannak ám mindenkinek - mégis, mire megy a felmentésével? Amikor órarend szerint bent van heti háromszor háromig, kétszer kettőig - de ezeken a napokon szakkörre szeretne járni. Háromfélére. Ja, nem tud, mert egy időben vannak - mert nem lehetnek máskor. Talán átrakják valamelyiket négyig, akkor járhatna. Á. napjai úgy néznek ki, hogy fél hatkor kel, fél hétkor indul, háromig (minimum) az iskolában van, fél négyre edzésre megy (általában nem ér oda és általában nem is ebédel - de, be van fizetve, csak vagy elhagyja az ebédjegyét, vay szar a kaja, vagy nincs idő rá). Hat- fél hét körül ér haza. Akkor elkezd tanulni tabletezni. Nem utálom érte, jár neki is a szusszanás. Mire kiszusszanná magát, kilenc óra van. Akkor elkezdek vele veszekedni gyorsan belehányja a cuccait a táskájába, ruhástul zuhanyozik, közben vacsorázik, meccset néz. A házimunkáról ne beszéljünk - csak végezze el valaki. Legkorábban tíz körül alszik el. Még nincs 15 éves. Nem jár moziba, nem bandázik a barátaival (szerencsére nem is igényel ilyesmit - de ne rugaszkodjunk el teljesen a valóságtól, a többi hasonló korú gyerek igényelné)

V. rendesen jár edzésre, heti négyszer másfél óra. Rajzolni is jár, elvileg kétszer másfél órányit. Ő is fél hatkor kel, ő is elindul negyed hétkor. Szerencsés kislány, csak egyszer van hét, négyszer hat órája. Testnevelésórája sem első, sem utolsó órában nincs, így baszhatja a felmentést. Nagyon lelkes, így két szakkört is kinézett magának - hoppá, így háromra nőtt a hetedik óráinak a száma. Amikor hét órája van, nincs ideje hazajönni az iskola és az edzések vagy a rajz közt. Többnyire hat előtt érkezik meg. A táskája tíz-tizenkét kiló, ő maga 45 körül van. Már nem sokáig lesz ennyi, mert enni nincs ideje.  Szerencsére nincs tabletje, így arra még nem szokhatott rá. Ma megírta hazafelé a vonaton majdnem a teljes matekleckéjét, megdicsértem érte. Odafelé épphogy felférni a vonatra, így tanulni, pláne írni esélytelen. A szeme vörös és karikás. Vöröskarikás. És még a barátnője mellől is elültették. Mindenkit elültettek, hogy ismerkedjenek. De senki sem ismert senkit (szinte - V. például egzaktul senkit) Most egy fiú mellett ül. Szerencsére vicces fiú. A barátnőjével a szünetekben futnak össze teremről teremre. Igazi, boldog gyerekkoruk van, sok játékkal és fecsegéssel. Még csak 13 múlt.

A nekrológírás nehézségeiről

Egyszerű, rövid kis szöveg kell. Legyen szép, igazságaival megható, de mégse túlzó vagy ömlengő, ne legyen hamis, a halál valódi dolog. Képes vagyok megírni, hiszen csak egy egyszerű, rövid szöveg kell, én meg amúgy folyton bonyolult hosszúakat írok, hát nem sokkal könnyebb munka ez? Csak ne kéne hozzá előbb meghalnia valakinek.

csak lesek

Á.: és Marci a nyáron megcsinálta az angol felsőfokút
én: atyaég! ... de persze ő  alsóban is angolt tanult már, ugye?
Á.: igen, kéttannyelvűbe járt
én: és akkor most fel van mentve angolból?
Á.: dehogy, jár velünk, egy csoportban vagyunk
én: és nem unatkozik? mennyivel jobb nálatok?
Á.: nem sokkal jobb, a középfokú nekem is simán meglenne már most is
én: miiiii????
Á.: mindent el tudok olvasni, le tudok írni, mindent értek, jövőre megtanulok beszélni is és megcsinálom a felsőfokút én is


én: na, milyen volt ma? fizika? matek? kedvesek? szigorúak? jó fejek? milyenek?
V.: nagyon jó... és képzeld, jelentkeztem szakkörre
én: huh... hogy fog az beleférni? és milyen szakkör?
V.: matek meg fizika versenyfelkészítő
én: miiiii????
V.: így döntöttem

(ezeket a szuperképességeiket sajnos nem tőlem örökölték, tőlem főleg azt örökölték, hogy átláthatatlan kuplerájban töltsék a napjaikat semmittevéssel)

Szánalmas

úgy gondolni az előttem tornyosuló álló 6 óra 14 perces alvásidőre (amit a telefon jelez ki beállításkor), hogy micsoda pompás lehetőség a pihenésre (és már nincs is annyi)

Rejtélyes eltűnések és halálesetek

Ma éjjel történt minden, tegnap még rendben voltak. És valószínűleg én is közrejátszottam az eltűnésükben vagy (de minden bizonnyal) halálukban. Az úgy történt, hogy anyukámtól kaptam még a múlt héten valamikor egy virágcsokrot (vagy előtte, vagy még előtte...), szóval, eléggé elszáradt már, de szerintem a száraz virág is szép virág, szóval, nálunk gyakran vannak száradó csokorcsonkok a vázákban, nem úgy, mint másoknál, akik másféle ízléssel bírnak, de főleg rendesebbek énnálam. De a virágot szeretni jófejség itt nálunk közmondásilag, úgyhogy én szeretem. És most - ha olyan is, mintha elkanyarodtam volna kissé a címben írott tárgytól (de részint nem, részint ezekért a kanyargásokért érdemes olvasni írni) - jön a lényeg. A száradásnak indult virágcsokron felfedeztem egy hernyót... majd kisvártatva még kettőt. Így aztán bv példáján felbuzogva elővettem a nálunk fellelhető legnagyobb (mintegy ötszáz liternyi kovászos uborka készítésére alkalmas) befőttesüveget, beletettem három (ennek lesz még jelentősége, jobb megjegyezni: három különálló) hernyót, szintén bv példáján kiindulva szórtam eléjük kaprot - és figyelni kezdtük, mikor, hogyan válik ezerszárnyú színpompás pillangó belőlük. Hogy aztán szabadon engedjük (ez utóbbi félmondatot különösen állatbarátok, természetvédők és a hatóságok figyelmébe ajánlom). A. és én nagyon izgatottan, a gyerekek meg pfujjolva (miiii? hernyóóóóó? háááááárom???? hol? ebbe fogod rakni azután az uborkát???? stb.) Az első napon az történt, hogy a hernyók (egyike biztosan) megette a kaprot. Én pedig megszégyenülve kullogtam ki a szobából, amikor A. (egykori biológiatagozatos) azt mondta, hogy különféle hernyók élnek együtt az üvegben. Két sárga meg egy barna csíkos. Látom - mondtam - teljesen egyformák, csak a színük különböző, bizonyára van két hím meg egy nőstény (tudjátok, udvarlási szokások, miegyéb) Ebben maradtunk - A. vigyorogva, én kikullogva. Aztán volt még később olyan, hogy egyszer az egyik megszökött, a peremen fogtam el tegnap reggel, visszatettem, gézzel legumiztuk az üveget. Ezt megelőzte még szombaton az, hogy azt kérdeztem, tegyek-e rá fedőt, mire A. azt mondta, nem fognak kiugrani. én pedig erre és az oxigénszükségletre hivatkozva nem tettem. Snitt. Egy viharos és sötét, teljesen napsugármentes éjszaka következett, majd annak esős korareggele. Mind talpon, iskolák, munka, külföldre utazás okán. A. a nagy út előtt vet még egy utolsó pillantást a hernyókra, hogy hogy s mint, viszontlátja-e még őket. Viszont nem látja őket. Egy nagy barna ott van, meg egy szomorú sárga fej... és ennyi. A fonnyadt kaporszár illatozik bűzlik csak vészt jóslóan hirdetően. Ennél többet nem tudunk. Hogy mi történt? Csak a valószínűsítés ősi módszereivel dolgozhatunk, mert nem volt bekamerázva (védekezhetünk, hogy drága lett volna, meg hogy ki gondolta - de a tény az tény: nem volt bekamerázva). Valószínűleg a barna (A. szerint másféle) hernyó felzabálta a két aranysárga egyedet. Egyet fej híján, mert több nem fért már belé. Én zártam őket együvé. Hibáztam. De hát egy növényen mászkáltak. Ahonnan viszont lett volna kiút. Több kiút, nem gézzel elzárt üvegszáj. A tettes minden bizonnyal zárt helyen marad. Figyeljük őt.

Kaktuszgyümölcs

Szoktatok kaktuszfügét venni? A családom szerint valószínűleg én vagyok az egyetlen az országban, akinek a kedvéért a multik tartják ezt a gyümölcsöt. Jó vásárló vagyok, van, hogy három dobozzal is veszek egyszerre. Legszívesebben persze akkor veszek ennyit, amikor le van árazva. Leárazni azért szokták, mert nem veszi senki, csak én. Most, hogy így körbejártuk a kaktuszfüge-vásárlási szokásaimat, az a kérdésem,hogy ti (már amennyiben vesztek egyáltalán) hogyan szoktátok megenni? Mert az én imádatom  e tárgyban nem társul szakértelemmel, úgyhogy bénázni szoktam, majd teli szúrni az ujjaimat kis tüskékkel, amik még napok múltán is fájnak. De megéri, mert a kaktuszgyümölcs nagyon finom. És nagyon egészséges. És én szeretném sérülések nélkül megenni. Szóval? Ti hogyan csináljátok balesetmentesen? (és képzeljétek, van egy kaktuszfüge színű nyári ruhám - vagyis olyan, ami az ezer színű kaktuszfügék minden létező színében pompázik, gyönyörű és imádom)