2014. január 19., vasárnap
Filléreskedés
Nem mondhatom, hogy teljesen függetlenül a felvételitől, mert szórakozásból ritkán nézem meg még aznap az aktuális gimnáziumi felvételi feladatsorokat - de annyiban mégis csak függetlenül, hogy a gondolat maga már réges-régen foglalkoztat. Hogy mit vár el az iskola (mint a társadalom legfőbb közvetítő közege, mint senkinek az életéből ki nem maradható intézmény) - szóval, hogy mit vár el a hozzá járó, a hozzá felvételiző gyerekektől, diákoktól, szüleiktől. És többnyire az látszik, hogy sok ok miatt (mert szegény az iskola, mert lassan mozduló, lomha szervezet az iskola, mert tradicionális értékek közvetítőjeként definiált hely az iskola, mert a pedagógusok olyanok, amilyenek - tudom, ilyenek is meg olyanok is, de attól tartok, a progresszív jelzőt kevesebben érdemlik ki, mint ahányan nem, az érdekérvényesítő képességük (amit egyébként nem ártana oktatni az iskolákban) az elmúlt évek folyamatainak tükrében is mélyen a béka segge alatt van... sőt, sokszor az igény is rá...) és nagyon sok témában elavult, nem élő, sosem vagy alig használható ismereteket vár el és ad is az iskola a diákoknak. A rossz iskolák csak ilyesmiket és azt is silányul, a jó iskolák a tömérdek tradíció és elavulás mellé igyekszenek korszerű és napjainkban is érvényes, sőt, direkt napjainkban érvényessé váló ismereteket, készségeket és mellé az ezekhez illeszkedő módszereket is becsempészni a tananyagba.
A tankönyveknek az a nagyon szűk szegmense, amit ismerek (de volt, hogy sokat ismertem) ilyen hagyományokat közvetít - gyakorlatilag tantárgytól függetlenül. A gyerekek az alsó tagozatban simán kapnak olyan feladatokat, ahol a dolgok egy meg két, meg hét meg kilenc forintba kerülnek, és azt kell kiszámolniuk, hogy ha az egyik gyereknek három egy forintosa van, a másiknak meg kettő két forintosa, akkor melyiküknek van több pénze, hány forintjuk van összesen és miket vásárolhatnak rajta a boltban. Az irodalom tankönyvek többsége úgy tesz, mintha Móra Ferenc, Benedek Elek, a modernebb szemléletűek szerint József Attila után szinte megállt volna az élet, és mintha a kortárs szerzők mellett külföldi szerzők is legfeljebb elvétve léteznének. És ez igaz a zenei nevelésre, a képzőművészetire (már ahol egyáltalán komolyabban veszik a rajzórát az uzsonnára hozott almát és kiflit ábrázoló vízfestékcsendéletnél... izé... láttatok már kakaós csigát és földimogyoró-törmelékes tejbevonót ábrázoló csendéletet édesítőszeres üdítővel? - de ez kitérő volt a kitérésből is - bár erősen a témához illő)
Szóval van ez a nyomorult magyar felvételi, benne többek közt ez a feladat:
Keresd meg a szavak rokonértelmű párját és pótold a hiányzó mássalhangzókat! A kétjegyű msh-kat is egy négyzetbe írd! (nálam az x-ek helyére)
félénk XÁXOXTAXAN
csinos XAKAXOX
zsugori GAXAXOXXOXÓ
ravasz XONXOXXAXOX
Nos, ha megvan a megfejtés, talán látható, hogy feltehetően a megfejtések többnyire nem képezik a negyedikes gyerekek aktív szókincsének részét - még akkor sem, ha például V. mindegyik szót ismeri, el tudja mondani a jelentésüket, néha még használja is őket spontán helyzetekben is - de nem, nem jutottak eszébe a felvételin. Az már persze az egyéni szerencsétlensége, hogy úgy bepánikolt attól, hogy egy teljes feladatot ki kell hagynia, hogy (bár mondtam neki, hogy haladjon tovább ilyenkor) percekig dermedten ült a lapja előtt és ezzel sok időt vesztett.
Amúgy mindkét feladatlap (magyar is, matek is) teli volt pöcsölős (szinonimáit ld. az értelmezőszótárban) feladatokkal, így a matekot, ami pedig egyértelműen az erősebbik oldala, be sem tudta fejezni. Mert amellett, hogy nyilván izgult és néhol talán az indokolt minimálisnál hosszabban is gondolkodott, és ami nyilván az ő sara, a matekon felügyelő tanár óraindításkor kezdte el egyesével, szép komótosan kiosztani a feladatlapokat, majd azt mondta, minden lapra írják rá a nevüket (a lapok össze voltak tűzve, így ez felesleges időrablás volt). V. került sorra utoljára (nyilván, ezzel a módszerrel valaki mindig utolsó lesz), azt mondta, mire megkapta a lapot, a többiek már a második feladat végén jártak. Erről persze nem lehet egzakt információja. A végén viszont a felügyelőtanár egyszerre tetette le a tollat mindenkivel. Tényleg olyan nagy előrelátást (meg empátiát) követelne egy felügyelőtanártól, hogy kiossza a lapokat mind, írják rá a nevüket az első oldalra mindannyian (nem kell többször, több helyre!) és utána indítsa az órát? Mint ahogy a többi teremben tették? Néhány percről van szó, tudom. De a néhány perc a 45 percből nagyon sok. V. nem ért a végére.
És biztosan vannak, akiknek jobban sikerült, sőt, tudom, hogy Á. is jobban írta volna meg (nem most, negyedikesen is, bármilyen is lesz V.-é) - mert sokkal gyorsabban olvas, mert a versenyek miatt nagyobb rutinja volt/van. De nagyon bánt, hogy ilyen apró baromságok miatt jött haza szomorúan és szégyenkezve. Mert úgy érzem, hogy túlzottan sok múlott a szerencsén, és hogy messze nem kiszámíthatóan méri egyik feladatlap sem, hogy alkalmas-e a kitöltő gyerek a nyolcosztályos gimnáziumban való továbbtanulásra. Egyébként amikor Á. írt két éve, akkor is épp ezt gondoltam - csak nem kerítettem ekkora feneket az ügynek. Mert Á. elégedetten jött haza.
Ehhez csak lazán kötődő olvasnivaló:
http://nyomorszeleblog.hvg.hu/2014/01/18/401-gyerekneveles/
A tankönyveknek az a nagyon szűk szegmense, amit ismerek (de volt, hogy sokat ismertem) ilyen hagyományokat közvetít - gyakorlatilag tantárgytól függetlenül. A gyerekek az alsó tagozatban simán kapnak olyan feladatokat, ahol a dolgok egy meg két, meg hét meg kilenc forintba kerülnek, és azt kell kiszámolniuk, hogy ha az egyik gyereknek három egy forintosa van, a másiknak meg kettő két forintosa, akkor melyiküknek van több pénze, hány forintjuk van összesen és miket vásárolhatnak rajta a boltban. Az irodalom tankönyvek többsége úgy tesz, mintha Móra Ferenc, Benedek Elek, a modernebb szemléletűek szerint József Attila után szinte megállt volna az élet, és mintha a kortárs szerzők mellett külföldi szerzők is legfeljebb elvétve léteznének. És ez igaz a zenei nevelésre, a képzőművészetire (már ahol egyáltalán komolyabban veszik a rajzórát az uzsonnára hozott almát és kiflit ábrázoló vízfestékcsendéletnél... izé... láttatok már kakaós csigát és földimogyoró-törmelékes tejbevonót ábrázoló csendéletet édesítőszeres üdítővel? - de ez kitérő volt a kitérésből is - bár erősen a témához illő)
Szóval van ez a nyomorult magyar felvételi, benne többek közt ez a feladat:
Keresd meg a szavak rokonértelmű párját és pótold a hiányzó mássalhangzókat! A kétjegyű msh-kat is egy négyzetbe írd! (nálam az x-ek helyére)
félénk XÁXOXTAXAN
csinos XAKAXOX
zsugori GAXAXOXXOXÓ
ravasz XONXOXXAXOX
Nos, ha megvan a megfejtés, talán látható, hogy feltehetően a megfejtések többnyire nem képezik a negyedikes gyerekek aktív szókincsének részét - még akkor sem, ha például V. mindegyik szót ismeri, el tudja mondani a jelentésüket, néha még használja is őket spontán helyzetekben is - de nem, nem jutottak eszébe a felvételin. Az már persze az egyéni szerencsétlensége, hogy úgy bepánikolt attól, hogy egy teljes feladatot ki kell hagynia, hogy (bár mondtam neki, hogy haladjon tovább ilyenkor) percekig dermedten ült a lapja előtt és ezzel sok időt vesztett.
Amúgy mindkét feladatlap (magyar is, matek is) teli volt pöcsölős (szinonimáit ld. az értelmezőszótárban) feladatokkal, így a matekot, ami pedig egyértelműen az erősebbik oldala, be sem tudta fejezni. Mert amellett, hogy nyilván izgult és néhol talán az indokolt minimálisnál hosszabban is gondolkodott, és ami nyilván az ő sara, a matekon felügyelő tanár óraindításkor kezdte el egyesével, szép komótosan kiosztani a feladatlapokat, majd azt mondta, minden lapra írják rá a nevüket (a lapok össze voltak tűzve, így ez felesleges időrablás volt). V. került sorra utoljára (nyilván, ezzel a módszerrel valaki mindig utolsó lesz), azt mondta, mire megkapta a lapot, a többiek már a második feladat végén jártak. Erről persze nem lehet egzakt információja. A végén viszont a felügyelőtanár egyszerre tetette le a tollat mindenkivel. Tényleg olyan nagy előrelátást (meg empátiát) követelne egy felügyelőtanártól, hogy kiossza a lapokat mind, írják rá a nevüket az első oldalra mindannyian (nem kell többször, több helyre!) és utána indítsa az órát? Mint ahogy a többi teremben tették? Néhány percről van szó, tudom. De a néhány perc a 45 percből nagyon sok. V. nem ért a végére.
És biztosan vannak, akiknek jobban sikerült, sőt, tudom, hogy Á. is jobban írta volna meg (nem most, negyedikesen is, bármilyen is lesz V.-é) - mert sokkal gyorsabban olvas, mert a versenyek miatt nagyobb rutinja volt/van. De nagyon bánt, hogy ilyen apró baromságok miatt jött haza szomorúan és szégyenkezve. Mert úgy érzem, hogy túlzottan sok múlott a szerencsén, és hogy messze nem kiszámíthatóan méri egyik feladatlap sem, hogy alkalmas-e a kitöltő gyerek a nyolcosztályos gimnáziumban való továbbtanulásra. Egyébként amikor Á. írt két éve, akkor is épp ezt gondoltam - csak nem kerítettem ekkora feneket az ügynek. Mert Á. elégedetten jött haza.
Ehhez csak lazán kötődő olvasnivaló:
http://nyomorszeleblog.hvg.hu/2014/01/18/401-gyerekneveles/
2014. január 18., szombat
így hirtelen
totális összeomlás (a viszonyunkat tekintve mindenképp)
bezárkózott a szobájába és sír
engem gyűlöl, mert felvételizni küldtem
magát butának tartja, mert nem írt jót
Á.-t látni sem akarja, mert neki sikerült
a barátnőivel nem akar találkozni, mert ciki
remélem, úgy érzi, hogy legalább A. a szövetségese
persze, az eredményt még nem tudjuk, de hajlok arra, hogy tényleg hülyeség volt elküldeni. nem azért, mert nem elég okos hozzá, hanem azért, mert nem volt motivált a tanulásra (nem akart iskolát váltani). most viszont, hogy úgy érzi, már nem is teheti meg, szégyelli magát, mert azt hiszi, másoknak úgy tűnik, hogy a képességei nincsenek meg hozzá.
ps.: újra szeret!
bezárkózott a szobájába és sír
engem gyűlöl, mert felvételizni küldtem
magát butának tartja, mert nem írt jót
Á.-t látni sem akarja, mert neki sikerült
a barátnőivel nem akar találkozni, mert ciki
remélem, úgy érzi, hogy legalább A. a szövetségese
persze, az eredményt még nem tudjuk, de hajlok arra, hogy tényleg hülyeség volt elküldeni. nem azért, mert nem elég okos hozzá, hanem azért, mert nem volt motivált a tanulásra (nem akart iskolát váltani). most viszont, hogy úgy érzi, már nem is teheti meg, szégyelli magát, mert azt hiszi, másoknak úgy tűnik, hogy a képességei nincsenek meg hozzá.
ps.: újra szeret!
Cseppet sem csodálkozom,
hogy a felvételiről álmodtam. Rémes volt.
Valami hegyen laktunk, sötét volt még. Én kiszaladtam a közeli boltba reggeliért. A boltban épp leltároztak, minden át volt pakolva, amúgy is angol nyelvvizsga kezdődött ott, kiderült, hogy a boltos nő profi angoltanár. Mondtam, hogy legalább egy kávét adjon. Kitöltötte, addigra ott volt A. anyukája is. Azt mondta, ő pénzért nem iszik kávét, inkább eljön hozzánk. Kiderült, hogy nálam sincs pénz, sem kártya, de megígértem, hogy behozom. Mikor kimentünk, még láttuk a sötétben V.-t átszaladni az úton. A. anyukája bosszankodott, hogy A. is elmegy V.-vel, mert ő kérdezni akart tőle valamit. Mondtam, hogy jöjjön el hozzánk, várja meg. Neki is indult szélsebesen, futott a hosszú irhakabátjában, én viszont észrevettem, hogy tiszta jég az út, és persze meredek is, úgyhogy lassan botorkáltam.
Egyszer csak meghallottam, hogy fentről, a kanyarból egy lovaskocsi jön mögöttem. Meglepődtem, mert ritkán jár felénk lovaskocsi (egyébként a helyszín egyáltalán nem hasonlított a valódihoz) , amikor megláttam, hogy szemből is vágtatva közelednek lovak, részben kocsit húzva, volt, amelyik mellé a csikója is oda volt kötve, voltak lovak kocsi nélkül, lovasokkal a hátukon, de rengeteg, legalább húsz ló. És nagyon gyorsan jöttek. Leálltam az út szélére, de láttam, ez sem lesz elég, mert épp mellettem fog találkozni a két csoport, így behúzódtam a házak mellé. A lovak nagy nyerítéssel, ágaskodással futottak össze - aztán a gabalyodás után mindenki sértetlenül hagyta el a terepet, de volt néhány necces helyzet. Én a kezemben lévő papír kávéspoharat letettem egy ház ablakpárkányán álló átlátszó sárga üveg hamutartóba, ami kéregető tenyeret formázott. A lovak és kocsik zajos elvonultával én is továbbindultam.
Mire elértem az úton valameddig (?), kivilágosodott. Balra lent egy tenger hullámzott, jó mélyen. Felettem egészen sötét fekete felhők tornyosultak, de még nem esett az eső. De látszott, hogy ez özönvíz lesz, ha elindul. Hol a viharos tengert néztem, hol a felhőket, a lépteimet pedig igyekeztem szaporázni, így későn vettem észre, hogy a járdáról letérve a mélyebben fekvő házak tetején járok már és kis híján beestem egy a tető szintjéből alig kimagasló, nyitott kéménybe. Ijedtemben leültem a háztetőn. A kémény belülről fekete volt, és persze beláthatatlanul mély. Igyekeztem centinként hátrébb húzódni tőle. A tetőcserepek szúrták a fenekemet, a lábam begörcsölt az erőlködéstől, hogy le ne csússzak. A fekete felhő pont felettem állt, olyan rémisztően sötét volt, mint a festményeken - távolabb kék volt az ég, vagy legalábbis jóval világosabb, a tengerparti utcákban és a parton pálmák hajladoztak. Valahogy lehátráltam a tetőről, vissza az utcaszintre és a járdára.
Jött A. az anyukájával. Én kiakadtam, hogy hogy hagyhatta ott V.-t a felvételin. Azt mondta, úgyis zárt teremben írják, ha meg szünet lesz, ott vannak más ismerős anyukák, azok majd pátyolgatják. Egyébként meg anyukája telefonált neki, hogy segítségre van szüksége, mert nem tud valamit a számítógépen. Mondtam, hogy menjen vissza V.-hez, anyukája pedig kávézzon nálunk türelemmel. Aztán felébredtem.
Valami hegyen laktunk, sötét volt még. Én kiszaladtam a közeli boltba reggeliért. A boltban épp leltároztak, minden át volt pakolva, amúgy is angol nyelvvizsga kezdődött ott, kiderült, hogy a boltos nő profi angoltanár. Mondtam, hogy legalább egy kávét adjon. Kitöltötte, addigra ott volt A. anyukája is. Azt mondta, ő pénzért nem iszik kávét, inkább eljön hozzánk. Kiderült, hogy nálam sincs pénz, sem kártya, de megígértem, hogy behozom. Mikor kimentünk, még láttuk a sötétben V.-t átszaladni az úton. A. anyukája bosszankodott, hogy A. is elmegy V.-vel, mert ő kérdezni akart tőle valamit. Mondtam, hogy jöjjön el hozzánk, várja meg. Neki is indult szélsebesen, futott a hosszú irhakabátjában, én viszont észrevettem, hogy tiszta jég az út, és persze meredek is, úgyhogy lassan botorkáltam.
Egyszer csak meghallottam, hogy fentről, a kanyarból egy lovaskocsi jön mögöttem. Meglepődtem, mert ritkán jár felénk lovaskocsi (egyébként a helyszín egyáltalán nem hasonlított a valódihoz) , amikor megláttam, hogy szemből is vágtatva közelednek lovak, részben kocsit húzva, volt, amelyik mellé a csikója is oda volt kötve, voltak lovak kocsi nélkül, lovasokkal a hátukon, de rengeteg, legalább húsz ló. És nagyon gyorsan jöttek. Leálltam az út szélére, de láttam, ez sem lesz elég, mert épp mellettem fog találkozni a két csoport, így behúzódtam a házak mellé. A lovak nagy nyerítéssel, ágaskodással futottak össze - aztán a gabalyodás után mindenki sértetlenül hagyta el a terepet, de volt néhány necces helyzet. Én a kezemben lévő papír kávéspoharat letettem egy ház ablakpárkányán álló átlátszó sárga üveg hamutartóba, ami kéregető tenyeret formázott. A lovak és kocsik zajos elvonultával én is továbbindultam.
Mire elértem az úton valameddig (?), kivilágosodott. Balra lent egy tenger hullámzott, jó mélyen. Felettem egészen sötét fekete felhők tornyosultak, de még nem esett az eső. De látszott, hogy ez özönvíz lesz, ha elindul. Hol a viharos tengert néztem, hol a felhőket, a lépteimet pedig igyekeztem szaporázni, így későn vettem észre, hogy a járdáról letérve a mélyebben fekvő házak tetején járok már és kis híján beestem egy a tető szintjéből alig kimagasló, nyitott kéménybe. Ijedtemben leültem a háztetőn. A kémény belülről fekete volt, és persze beláthatatlanul mély. Igyekeztem centinként hátrébb húzódni tőle. A tetőcserepek szúrták a fenekemet, a lábam begörcsölt az erőlködéstől, hogy le ne csússzak. A fekete felhő pont felettem állt, olyan rémisztően sötét volt, mint a festményeken - távolabb kék volt az ég, vagy legalábbis jóval világosabb, a tengerparti utcákban és a parton pálmák hajladoztak. Valahogy lehátráltam a tetőről, vissza az utcaszintre és a járdára.
Jött A. az anyukájával. Én kiakadtam, hogy hogy hagyhatta ott V.-t a felvételin. Azt mondta, úgyis zárt teremben írják, ha meg szünet lesz, ott vannak más ismerős anyukák, azok majd pátyolgatják. Egyébként meg anyukája telefonált neki, hogy segítségre van szüksége, mert nem tud valamit a számítógépen. Mondtam, hogy menjen vissza V.-hez, anyukája pedig kávézzon nálunk türelemmel. Aztán felébredtem.
2014. január 17., péntek
tolltartót rendezünk be
átláthatóra, mintha csak mindig úgy lenne
biztosan fogó, nem kifogyó tollak
grafit és színes ceruzák
radír
vonalzó, körző, szögmérő (ez utóbbiakat mondjuk épphogy csak ismeri)
papír zsebkendő
karóra
ezeken kívül nem kell semmi, de semmi
csak odafigyelni
elolvasni
megérteni
a kérdésre válaszolni
érthetően, szabatosan, világosan
hibátlanul
olvashatóan
az ékezeteket is ki kell tenni
meg a mondatvégi írásjeleket
és nem írni jével, hogy helyes
jaj, én nagyon izgulok
hogy sikerüljön
hogy elégedett lehessen magával
persze, hogy felvegyék
de főleg, hogy ne csalódjon magában
jaaaaaaaaaj, de izgalmas
biztosan fogó, nem kifogyó tollak
grafit és színes ceruzák
radír
vonalzó, körző, szögmérő (ez utóbbiakat mondjuk épphogy csak ismeri)
papír zsebkendő
karóra
ezeken kívül nem kell semmi, de semmi
csak odafigyelni
elolvasni
megérteni
a kérdésre válaszolni
érthetően, szabatosan, világosan
hibátlanul
olvashatóan
az ékezeteket is ki kell tenni
meg a mondatvégi írásjeleket
és nem írni jével, hogy helyes
jaj, én nagyon izgulok
hogy sikerüljön
hogy elégedett lehessen magával
persze, hogy felvegyék
de főleg, hogy ne csalódjon magában
jaaaaaaaaaj, de izgalmas
2014. január 16., csütörtök
2014. január 15., szerda
182/74
Nem, nem a telefonszámom. Hanem egy fiatal (enyhén középkorú?) férfi adatai. Magasság és súly (tudom, tömeg, de úgy hülyén hangzik). 182 centiméter, 74 kiló. Mi jut először eszetekbe?
Benga állat?
Kertitörpe?
Szép szál legény?
Vézna csontkollekció?
Hízott disznó?
Pálcikaember?
Daliás termet?
Égimeszelő?
Duci maci?
Gyerekméret?
Tök átlagos?
Hogy néz már ki?
Drabális?
Laposkúszás?
Fanyűvő lehet?
Fiús alkat?
Díjbirkózó?
Hájpacni?
Marslakó?
Semmi különös?
(Csak mert a karácsonyra kapott zakóját visszavittük, hogy vállban kicsit szűk. Szívesen kicserélték volna, mert a számla megvan, határidőn belül vagyunk, a ruha pedig vadonatúj, hibátlan, és láthatóan sosem hordott. Hogy akkor mi volt a baj mégis? Az, hogy ekkora méretet (értsd: ilyen kurva nagyot, ilyen hatalmasat) ők már nem tartanak. Nem, nem ideiglenes készlethiány, hanem egyik boltjukban sincs, soha. Úgyhogy inkább visszaadják a pénzt.)
Benga állat?
Kertitörpe?
Szép szál legény?
Vézna csontkollekció?
Hízott disznó?
Pálcikaember?
Daliás termet?
Égimeszelő?
Duci maci?
Gyerekméret?
Tök átlagos?
Hogy néz már ki?
Drabális?
Laposkúszás?
Fanyűvő lehet?
Fiús alkat?
Díjbirkózó?
Hájpacni?
Marslakó?
Semmi különös?
(Csak mert a karácsonyra kapott zakóját visszavittük, hogy vállban kicsit szűk. Szívesen kicserélték volna, mert a számla megvan, határidőn belül vagyunk, a ruha pedig vadonatúj, hibátlan, és láthatóan sosem hordott. Hogy akkor mi volt a baj mégis? Az, hogy ekkora méretet (értsd: ilyen kurva nagyot, ilyen hatalmasat) ők már nem tartanak. Nem, nem ideiglenes készlethiány, hanem egyik boltjukban sincs, soha. Úgyhogy inkább visszaadják a pénzt.)
2014. január 14., kedd
Mi lehet a trükk?
A kókuszreszelék színe fehér, (felirata alapján) 100%-ban kókuszt tartalmaz. Nem különösebben drága, szinte bárhol beszerezhető.
A kókusztejpor színe fehér, (felirata alapján) majdnem 100%-ban kókuszt tartalmaz. Meg egy kis csomósodásgátlót. Elég drága, de viszonylag sok helyen kapható. Laktózmentes.
A kókuszliszt színe fehér, (felirata alapján) 100%-ban kókuszt tartalmaz és (felirata alapján) nem azonos a darált (porított) kókuszreszelékkel. Drága. És csak néhány helyen kapható. Gluténmentes paleolit.
A kókusznak (tapasztalataim alapján) a fehér belseje ehető, a barna héja nem. Hacsak valaki nem eszik matracot.
Na, mi lehet a trükk?
A kókusztejpor színe fehér, (felirata alapján) majdnem 100%-ban kókuszt tartalmaz. Meg egy kis csomósodásgátlót. Elég drága, de viszonylag sok helyen kapható. Laktózmentes.
A kókuszliszt színe fehér, (felirata alapján) 100%-ban kókuszt tartalmaz és (felirata alapján) nem azonos a darált (porított) kókuszreszelékkel. Drága. És csak néhány helyen kapható. Gluténmentes paleolit.
A kókusznak (tapasztalataim alapján) a fehér belseje ehető, a barna héja nem. Hacsak valaki nem eszik matracot.
Na, mi lehet a trükk?
2014. január 13., hétfő
gödör
szent johanna gimit olvasok. mert V. azt olvas. hááááát...
és ezt (ez az utolsó karácsonyra kapott könyvem) :
http://moly.hu/konyvek/tony-perrottet-okori-vakacio
úgy látszik, velem van a baj, a kritikák, amik sebtében előemelkednek az internet habjaiból, egekig dicsérik. és igen, az ötlet alapján akár jó is lehetne - de szerintem szánalmas. vagy nem értem a kifinomult amerikai humort. mármint az íróét. a legtöbb blogot, amit olvasok, viccesebbnek, okosabbnak és nyelvileg milliószor kifinomultabbnak tartom. pedig szívesen lennék nagyon elfogult, mert jártam ezeken a helyeken (sok helyen közülük többször is) és bármikor visszamennék. ennek a felfuvalkodott, dölyfös, buta nyálgép pasinak viszont bármikor behúznék egyet.
a tegnapi színház (amiről nem tudok bővebbet írni, mert én nem voltam ott, csak ők) viszont nagyon tetszett nekik (ráadásul olyan könyv alapján készült, ami nekem is tetszett - ezt nyilván a csoda kategóriába soroljátok, igazatok is van, végtelenül finnyás vagyok):
http://kolibriszinhaz.hu/repertoar/doktor-proktor-avagy-tamadnak-a-holdkameleonok/
amúgy is pocsék napom van, pedig olyan szép nap volt (mármint kinézetre), de úgy tűnik, belül férges. hogy hogy tud egy ragyogó nap belülről férges lenni? tud. hogy a fene egye meg. vagy hogy a kukac rágja össze. hát, így valahogy.
és ezt (ez az utolsó karácsonyra kapott könyvem) :
http://moly.hu/konyvek/tony-perrottet-okori-vakacio
úgy látszik, velem van a baj, a kritikák, amik sebtében előemelkednek az internet habjaiból, egekig dicsérik. és igen, az ötlet alapján akár jó is lehetne - de szerintem szánalmas. vagy nem értem a kifinomult amerikai humort. mármint az íróét. a legtöbb blogot, amit olvasok, viccesebbnek, okosabbnak és nyelvileg milliószor kifinomultabbnak tartom. pedig szívesen lennék nagyon elfogult, mert jártam ezeken a helyeken (sok helyen közülük többször is) és bármikor visszamennék. ennek a felfuvalkodott, dölyfös, buta nyálgép pasinak viszont bármikor behúznék egyet.
a tegnapi színház (amiről nem tudok bővebbet írni, mert én nem voltam ott, csak ők) viszont nagyon tetszett nekik (ráadásul olyan könyv alapján készült, ami nekem is tetszett - ezt nyilván a csoda kategóriába soroljátok, igazatok is van, végtelenül finnyás vagyok):
http://kolibriszinhaz.hu/repertoar/doktor-proktor-avagy-tamadnak-a-holdkameleonok/
amúgy is pocsék napom van, pedig olyan szép nap volt (mármint kinézetre), de úgy tűnik, belül férges. hogy hogy tud egy ragyogó nap belülről férges lenni? tud. hogy a fene egye meg. vagy hogy a kukac rágja össze. hát, így valahogy.
2014. január 12., vasárnap
Ma pedig az egyszerűség jegyében étkeztünk
reggelire kacsazsíros kenyeret lila hagymával
ebédre a többiek krumplis tésztát csalamádéval, én pedig török zöldbabos egytálételt (sok párolt hagyma, köménymag, só, sok zellerzöld, felkarikázott sárgarépa, fehérrépa, felkockázott krumpli, sok vágott zöldbab, egy nagy üveg házi lecsóval nyakon öntve és mindez összefőzve - a török éttermekben ez a lencseleves mellett a másik kedvencem, vegetáriánus zöldbab néven árulják és ők valamilyen körettel eszik, én mélytányérba szoktam kérni sok lével, köret nélkül)
uzsonnára a gyerekek színházba mentek anyukámmal (majd beszámolok), aki biztosan vesz nekik majd valami süteményt is, mi pedig A.-val úszni megyünk, mindenféle sütemény nélkül
ebédre a többiek krumplis tésztát csalamádéval, én pedig török zöldbabos egytálételt (sok párolt hagyma, köménymag, só, sok zellerzöld, felkarikázott sárgarépa, fehérrépa, felkockázott krumpli, sok vágott zöldbab, egy nagy üveg házi lecsóval nyakon öntve és mindez összefőzve - a török éttermekben ez a lencseleves mellett a másik kedvencem, vegetáriánus zöldbab néven árulják és ők valamilyen körettel eszik, én mélytányérba szoktam kérni sok lével, köret nélkül)
uzsonnára a gyerekek színházba mentek anyukámmal (majd beszámolok), aki biztosan vesz nekik majd valami süteményt is, mi pedig A.-val úszni megyünk, mindenféle sütemény nélkül
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)