gödör

szent johanna gimit olvasok. mert V. azt olvas. hááááát...

és ezt (ez az utolsó karácsonyra kapott könyvem) :

http://moly.hu/konyvek/tony-perrottet-okori-vakacio

úgy látszik, velem van a baj, a kritikák, amik sebtében előemelkednek az internet habjaiból, egekig dicsérik. és igen, az ötlet alapján akár jó is lehetne - de szerintem szánalmas. vagy nem értem a kifinomult amerikai humort. mármint az íróét. a legtöbb blogot, amit olvasok, viccesebbnek, okosabbnak és nyelvileg milliószor kifinomultabbnak tartom. pedig  szívesen lennék nagyon elfogult, mert jártam ezeken a helyeken (sok helyen közülük többször is) és bármikor visszamennék. ennek a felfuvalkodott, dölyfös, buta nyálgép pasinak viszont bármikor behúznék egyet.

a tegnapi színház (amiről nem tudok bővebbet írni, mert én nem voltam ott, csak ők) viszont nagyon tetszett nekik (ráadásul olyan könyv alapján készült, ami nekem is tetszett - ezt nyilván a csoda kategóriába soroljátok, igazatok is van, végtelenül finnyás vagyok):

http://kolibriszinhaz.hu/repertoar/doktor-proktor-avagy-tamadnak-a-holdkameleonok/

amúgy is pocsék napom van, pedig olyan szép nap volt (mármint kinézetre), de úgy tűnik, belül férges. hogy hogy tud egy ragyogó nap belülről férges lenni? tud. hogy a fene egye meg. vagy hogy a kukac rágja össze. hát, így valahogy.