régi jó dolgok

Nina Hagen
Parasztregény
frankfurti leves

182/74

Nem, nem a telefonszámom. Hanem egy fiatal (enyhén középkorú?) férfi adatai. Magasság és súly (tudom, tömeg, de úgy hülyén hangzik). 182 centiméter, 74 kiló. Mi jut először eszetekbe?

Benga állat?
Kertitörpe?
Szép szál legény?
Vézna csontkollekció?
Hízott disznó?
Pálcikaember?
Daliás termet?
Égimeszelő?
Duci maci?
Gyerekméret?
Tök átlagos?
Hogy néz már ki?
Drabális?
Laposkúszás?
Fanyűvő lehet?
Fiús alkat?
Díjbirkózó?
Hájpacni?
Marslakó?
Semmi különös?


(Csak mert a karácsonyra kapott zakóját visszavittük, hogy vállban kicsit szűk. Szívesen kicserélték volna, mert a számla megvan, határidőn belül vagyunk, a ruha pedig vadonatúj, hibátlan, és láthatóan sosem hordott. Hogy akkor mi volt a baj mégis? Az, hogy ekkora méretet (értsd: ilyen kurva nagyot, ilyen hatalmasat) ők már nem tartanak. Nem, nem ideiglenes készlethiány, hanem egyik boltjukban sincs, soha. Úgyhogy inkább visszaadják a pénzt.)

Mi lehet a trükk?

A kókuszreszelék színe fehér, (felirata alapján) 100%-ban kókuszt tartalmaz. Nem különösebben drága, szinte bárhol beszerezhető.

A kókusztejpor színe fehér, (felirata alapján) majdnem 100%-ban kókuszt tartalmaz. Meg egy kis csomósodásgátlót. Elég drága, de viszonylag sok helyen kapható. Laktózmentes.

A kókuszliszt színe fehér, (felirata alapján) 100%-ban kókuszt tartalmaz és (felirata alapján) nem azonos a darált (porított) kókuszreszelékkel. Drága. És csak néhány helyen kapható. Gluténmentes paleolit.

A kókusznak (tapasztalataim alapján) a fehér belseje ehető, a barna héja nem. Hacsak valaki nem eszik matracot.

Na, mi lehet a trükk?

gödör

szent johanna gimit olvasok. mert V. azt olvas. hááááát...

és ezt (ez az utolsó karácsonyra kapott könyvem) :

http://moly.hu/konyvek/tony-perrottet-okori-vakacio

úgy látszik, velem van a baj, a kritikák, amik sebtében előemelkednek az internet habjaiból, egekig dicsérik. és igen, az ötlet alapján akár jó is lehetne - de szerintem szánalmas. vagy nem értem a kifinomult amerikai humort. mármint az íróét. a legtöbb blogot, amit olvasok, viccesebbnek, okosabbnak és nyelvileg milliószor kifinomultabbnak tartom. pedig  szívesen lennék nagyon elfogult, mert jártam ezeken a helyeken (sok helyen közülük többször is) és bármikor visszamennék. ennek a felfuvalkodott, dölyfös, buta nyálgép pasinak viszont bármikor behúznék egyet.

a tegnapi színház (amiről nem tudok bővebbet írni, mert én nem voltam ott, csak ők) viszont nagyon tetszett nekik (ráadásul olyan könyv alapján készült, ami nekem is tetszett - ezt nyilván a csoda kategóriába soroljátok, igazatok is van, végtelenül finnyás vagyok):

http://kolibriszinhaz.hu/repertoar/doktor-proktor-avagy-tamadnak-a-holdkameleonok/

amúgy is pocsék napom van, pedig olyan szép nap volt (mármint kinézetre), de úgy tűnik, belül férges. hogy hogy tud egy ragyogó nap belülről férges lenni? tud. hogy a fene egye meg. vagy hogy a kukac rágja össze. hát, így valahogy.

Ma pedig az egyszerűség jegyében étkeztünk

reggelire kacsazsíros kenyeret lila hagymával
ebédre a többiek krumplis tésztát csalamádéval, én pedig török zöldbabos egytálételt (sok párolt hagyma, köménymag, só, sok zellerzöld, felkarikázott sárgarépa, fehérrépa, felkockázott krumpli, sok vágott zöldbab, egy nagy üveg házi lecsóval nyakon öntve és mindez összefőzve - a török éttermekben ez a lencseleves mellett a másik kedvencem, vegetáriánus zöldbab néven árulják és ők valamilyen körettel eszik, én mélytányérba szoktam kérni sok lével, köret nélkül)

uzsonnára a gyerekek színházba mentek anyukámmal (majd beszámolok), aki biztosan vesz nekik majd valami süteményt is, mi pedig A.-val úszni megyünk, mindenféle sütemény nélkül

Egy csipetnyi plusz hétvégi ebédhez

Megnéztem ezt a fb-on talált videót tegnap:

http://finomreceptek.com/mennyire-tudunk-fozni-holgyeknek-kotelezo-a-video.html

és aztán a vele kapcsolódó, hozzá hasonlókat is sorban. Lehet hogy egymillió embert kérdeztek ki és az öt-tíz legviccesebbet vágták csak be (de gyanítom, hogy nem ez volt az arány). Azért megnyugtat, hogy a gyerekeim több érvényes választ adtak, mint az uccaembere. Én pedig amúgy csekély önbizalmamban most alaposan megerősödve úgy látom, hogy simán alkalmazható lennék jó pénzért szakácsnőnek a hagyományos és a különféle reformkonyhák kedvelői által is, sőt, háztartástantanárként is kiválóan megállnám a helyem. Miért is nem vezethetek híres és elismert lakáséttermet? (ha A. nem lenne rosszul már a gondolatától is, bizony, csinálnék)

utó: a mai ebéd rozmaringos sült kacsamell volt krokettel és erdei gyümölcs mártással (nem kacsaporból és házi krokettel, fagyasztott gyümölcsből).

tükör, ki a legszebb, én

You're 7% conservative, 93% liberal.

 

Ez van.

 

(innen: http://science.time.com/2014/01/09/can-time-predict-your-politics/)

E/1., műveltetés

A fiam lába a fotel alól lóg ki hosszan (lábhosszban és időben is hosszan):

- Mit csinálsz?
- A macskával játszom.
- A fotel alatt?
- Igen.
- Mit játszol vele?
- Settenkedtetem.


és egy másik, közel húsz évvel korábbról az apjával:

- én mindenképp szeretnék majd macskát
- én meg gyíkot
- gyíkot??????
- igen, egy kicsi gyíkot.
- de azt nem lehet simogatni
- nem is arra kéne
- hanem mit csinálnál vele?
- sütkéreztetném a napon

Változások

Az idei farsangon Jeanne D' Arc  szeretne lenni. A valóságban pedig színésznő.

Amiről soha nem ír senki

Tegyük hozzá rögtön, érthető, hiszen ilyesmiről nem való írni. Beszélni sem. Meg ugye nem is érdekel senkit. De ha már nagy kíváncsian idekattintottatok, elmondom, hogy van néhány egyszer használatos bugyim. Kicsit több, mint tizenkét éve vettem őket, mielőtt Á. született - hogy majd ne vérezzem össze a szép bugyijaimat. És így is lett, beváltak. Úgyhogy szépen kimostam őket, egyszer, sokszor. Mindig szükség szerint. Aztán megszületett V. és a bugyik még mindig jók voltak (és továbbra is tökéletesen tisztára moshatók). Aztán eltelt tizenkét év, és a bugyik még mindig jók és tisztára moshatók. Mint valami mesében. A többi bugyi jön, megy, málik, szakad, fakul (foltosodnak is, de ezt már tényleg olyan ciki leírni, hogy ilyen diszkrét kis zárójelben teszem csak ide, mintha igazából itt sem lenne, csak gondolnám, ti meg csak úgy olvasnátok a gondolataimban, mintegy teljesen véletlenül, így talán nem történik semmi illetlenség) - de ezek az egyszer használatosak egyszerűen tökéletesek a nehéz napokon (értitek, ugye? hát persze, a piros betűs napok). Szóval, tök jó egyszer használatos bugyikat vettem akkor.

P.S.: nagyon gáz dolog leírni azt a szót, hogy menstruáció? vagy havi vérzés? de miért?