Vakáció 3.0

Á. táborban van, vagy legalábbis egy táborféle helyen, egy egész hétig. Még sosem aludt sehol nélkülünk, vagyis tavaly a nagymamáknál egyszer-egyszer egy-egy éjszakát, de azt is együtt V. és ő. Most meg száműztük egy hétre. Vasárnaptól vasárnapig. Messzire! Remélem, jól érzi magát! Én izgulok is, aggódom is, hiányzik is, de persze mindezt tilos bevallani, mert A. kinevet, V. pedig elszomorodik. A blogtól nem számítok egyikre sem, így leírom. Á. szerencsére utál telefonálni, így vele semmiképp nem tudnám megosztani a féltésemet.

Á. gondoskodott azért arról, hogy néha-néha úgy tűnjön, mintha itthon lenne:

reggel, mikor a mosógépet bepakoltam, a rövidnadrágjából kiráztam egy fél szemeteslapátnyi (nem túlzás!) homokot, két csomag, világszabadalomként is eladható még bontatlan csomagban lévő, de már koszos papír zsebkendőt, tisztázatlan eredetű csokipapírokat,

a gyerekszobában nyaralása alatt is zavartalanul folyik néhány végtelenített sakkparti a puha- és a keményállatok közt, a sorsolások és az eddig lejátszott játszmák pár kötegnyi papíron ott hevernek a táblák közt,

a gyerekszobai olvasófotelban van vagy húsz kötet, az indulást megelőző utolsó pillanatig olvasott könyv - nincs kétségem afelől, hogy hazajövetelkor még köszönés és kézmosás előtt szeretné őket befejezni vagy újrakezdeni és befejezni...


V. számára ez az első, Á. nélkül itthon töltendő hét. Úszótáborba jár reggeltől délutánig, de délutántól reggelig egyedül gyerek itthon. Nagy változás a múlt heti négygyerkes nyüzsgés után!

V. tegnap óta kiolvasott két igazi könyvet ("nincs benne sok kép, azok is csak fekete-fehérek!"), már kikészítettem neki az újabbakat. Azt mondta, neki Á. elárulta, hogyan olvas olyan gyorsan - "csak fentről lefelé végig kell nézni az oldalt" :) (néhányszor már elképesztett a 600 oldal/ fél nap tempójával, de nem tört meg a keresztkérdések súlya alatt, részletesen tudja, mit nem olvasott el)

V. viszont (még) végigolvas mindent. És lelkesen beszámol róla. Imádom hallgatni, ahogy mesél a könyvekről, úgy adja elő a sztorikat, hogy az arcán követhető képekben minden, amit mond. És épp most tetten érhető a pillanat, ahogy megszereti az olvasást! Mert tudni tudott már ötévesen is - Á. féltékeny kommentárja szerint: "Jobb későn, mint soha!" - de megszeretni most szereti meg igazán.

Pozitív bejegyzés, melyben a nehézségek legyőzetnek

Á. felhúzódzkodik az ajtófélfák közötti rúdra. A rúd felnőttmagasságban van, csak felugorva éri el, így a gyakorlatot nyújtott karral kezdi, lógaszkodva. És felhúzza magát úgy, hogy álla a rúd fölé kerül. Könnyű neki, mert ő maga is könnyű, a csontjai és a bőre közt csak izom van.

V. is próbálkozik - létráról, mert nem tud akkorát ugrani. Megfogja a rudat, Á. (V. kérésére) kihúzza alóla a létrát, lóg ő is. Próbálkozik, de alig tudja megemelni magát, kicsit csalódottan leugrik. Aztán ránéz Á. lábára: mezítláb van. Majd a magáéra: papucsos. "A papucsom volt túl nehéz, azért nem sikerült!"

Á. nevet. V. lerúgja a papucsot, felmászik a létrára, kihúzatja maga alól... koncentrál... és felhúzza magát! Ha nem is állig, de szemmagasságba kerül a rúd!




Á. születése óta utálja a vizet, minden formájában. Inni is, belemenni is, egyáltalán, hozzáérni. Nem könnyű így tisztálkodni. Focizni szeret, fára mászni is, vetődni, porban, sárban dagonyázni, ezért többnyire jóval koszosabb a számunkra elfogadhatónál. Így tehát állandósul a fürdés, mosdás körüli hiszti. Főleg a nyaka és a füle mögötti rész marad koszos, mert őt nem érdekli az egész nem látja ezt a területet. De én igen, A. is... és nagyon szúrja a szemünket. Á. állítja, hogy mossa ő rendesen, de nem jön le... beígérjük a körömkefét, ígéri, hogy inkább lemossa... de mindig marad koszos. Állítólag próbálta, de nem jön le, túl nehéz. A. megpróbálja arcszeszes vattával tisztogatni, de Á. visít, hogy csiklandozza. A. abbahagyja, de én vállalkozom rá, hogy folytatom. Á. pisilés ürügyén beszökik a fürdőszobába, majd öt perc múlva jön vissza. "Lemostam! Csak sima víz kellett hozzá, és dörzsöltem" És megtanult nyakat mosni, pedig még tíz éves sincs...

Hazatért!!!!!!!!!!

Cilka cica hazatért!!!!!!!!!


Cilka, anyukám hatalmas cirmos kandúrja tavaly valamikor szeptember - október tájékán szökött meg tőlünk. Gyógyulni hozta hozzánk anyukám, aki külföldre utazott néhány hétre, így nem tudta ápolni. Itthon egy nagy macskaketrecbe tettük, gondoztuk, etettük, gyógyszert adtunk neki, de megsimogatni nem hagyta magát, félt tőlünk. Az egyik esti etetésnél kiugrott a ketrecből (azt hittük, járni is alig tud), majd a kertből is, és a következő pillanatban már nyomát sem láttuk. Hetekig hívogattuk, mi is, anyukám is, amint hazaért, de Cilka cica többé nem került elő.

Egészen tegnapig, amikor anyukám a kertben egyszer csak meglátta a szokott helyén a nagyon lefogyott Cilkát!!!!!!!!!!


Anyukám kb. 50 km-re lakik tőlünk.

Kedves gyerekek!

Szeretném megköszönni, hogy végül is hosszas könyörgésemre a mai napon is hajlandóak voltatok lefeküdni az ágyacskáitokba! Igen, a sátorozást megvétóztam a megváltozott körülményekre hivatkozva, de nem, az időjárást nem csak ürügyként használom, és nem is én változtattam meg pusztán azért, hogy ne aludhassatok ma sátorban!

Kérlek benneteket, hogy ne tulajdonítsatok nekem olyan képességeket és erőket, amilyenekkel nem vagyok felruházva! Nektek is, nekem is könnyebb lesz úgy, ha mindannyian elfogadjuk: sok tekintetben erősen korlátozott tehetséggel rendelkezem, még ha időnként szívesen mutatnám is ki a haragomat 150 km/órás szél, a hozzá tartozó vízözön, jégtömbök, valamint mennydörgés meg villámlás formájában.

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy szóljak nektek egy másik természeti jelenségről is: a véletlenül mégis kiöblített poharaitokat legyetek szívesek lefordítva tegyétek az edényszárítóra, mert különben sokáig benne maradnak a vízcseppek, amitől a pohár gusztustalanná (????) válik számotokra és ami arra kényszerít benneteket, hogy újabb poharakat vegyetek elő, de sajnos nincs négy gyerek számára fejenként naponta 20-30 poharunk, még akkor sem ha én ragaszkodom hozzá, hogy igyatok sokat.

Egyszer hopp...

Az esti "elszálltam a gyerekeimtől" érzést a reggeli kijózanodás követte, erős másnapossággal, mert:

- felkeltem hatkor, kipakoltam és bepakoltam a mosógépet, kipakoltam és bepakoltam a mosogatógépet, előkészítettem a mai meg a holnap ebédet (mert hiába vagyok szabadságon, holnapra berendeltek dolgozni, ami azzal jár, hogy a mai nap felét is már kénytelen vagyok a holnapi nap előkészületeivel, azaz munkával tölteni)

 - az előszobában 40 pár cipőn és papucson kell átesni, mire az ember az egyik ajtótól a másikig jut. A távolság nem egész 120 cm, a lábbelik 90%-a gyerekméret. És gyerekméretű cipőt nálunk csak a gyerekek hordanak!

 - öt fregolinyi ruhát szortíroztam, hajtogattam, kupacokba rendeztem, de nemhogy el nem pakolták, még szét is dúlták,

- a szép ruháik, a bizonyítványok, az oklevelek, a jutalomkönyvek, az együtt vett könyvek, a vízfesték, a tálkák, a zsebkendők, a babák, kutyák, mackók, filctollak és ceruzák, fésűk, hajgumik, zacskók, ivópalackok, mindenféle kacatok, lomok, szemetek kupacokban álltak a nagyszobában,

 - kimentem paradicsomot öntözni, mert enni szeretik, csak locsolni nem,
és láttam, hogy a meggyfáról tömegesen és igazolatlanul hiányoznak a meggyek (kb. két hét múlva érik), a ribizlibokorról a ribizlik (egy hét),

- és visszamentem, és láttam, hogy a ki nem ürített komposztosdobozka mellé valaki további tálakban egyéb komposztálni valókat pakolt, ahelyett, hogy az egy arra való dobozt kiürítette volna,

 - és akkor Á. letámolygott pizsamában azzal, hogy "kakaó?????" , mikor mondtam, hogy csak egy bögrényi tej van, elintézte azzal, hogy neki elég lesz - ideiglenesen ugyebár négy gyerek kakaózik nálunk + a mi kávénk + a macska...

 - és akkor V. megjelent fürdőruhában, strandcuccokkal, hogy mikor indulunk VÉGRE

... és akkor elegem lett! Reggel fél nyolcra torkig voltam az egész társasággal, még a nagyon kedves vendéggyerekekből is elegem volt, de nagyon.


És Á.-t kiküldtem cipőket pakolni és D.-vel együtt a boltba is tejért, a lányokat befogtam ruhákat pakolni és locsolni, megmondtam, hogy ma száraz kenyér a reggeli vízzel, de szárítsák ki készítsék el maguk, ebédre legfeljebb hideg paradicsomleves lesz paradicsomléből és egy tálkányi főtt rizs - ha megfőzik maguknak, és nem megyünk a strandra délután sem, ha az UV-tól már mehetnénk is, a pizzatésztát odaadom a hangyáknak, akik tegnap megsértődhettek a seprűzésre, mert ma egy sincs, és hogy az övéké töredéke szabadságomat nem vagyok hajlandó cselédként tölteni.


És fél kilencre már nagyjából helyre is állt a rend: a fiúk elmentek focizni a játszótérre, a lányok fürdőruhában vicceskednek a kertben: ki, kivel, mikor, hol, mit csinált-ot játszanak, kb ilyen eredménnyel:

V. N-nel éjjel a kertben CSÓKOLÓZIK

hihihihihihihi

N. D-vel nappal a strandon CSÓKOLÓZIK

hahahahahahaha

Á. D.-vel este a strandon CSÓKOLÓZIK

hehehehehehehe

V. a macskával reggel a repülőn CSÓKOLÓZIK

bruhahaahahaha

bárki bárkivel bármikor bárhol CSÓKOLÓZIK



hihihhehehehahahabruhhahhahaaaaaaa

Évzáró - nyárnyitó

Színtiszta dicsekvés következik. Rövid, velős, de dagadó keblű és hízó májú.

Á. is és V. is tantestületi dicsérettel zárták az évet (és V. végre valami iskolaiban is felülmúlta ezzel Á.-t, aki elsőben még nem érte el ezt a szintet egy külön bejegyzést is érdemlő technika négyes miatt), ami azt jelenti, hogy nem elég, hogy kitűnő a bizonyítványuk, de minimum három tárgyból ezen felül tantárgyi dicséretet is kaptak. Egész pontosan fejenként hat dicsérettel érdemelték ki a tantestületit, így felolvasták a nevüket az évzárón, plusz Á. nevét még sokszor a különféle versenyeredmények miatt. Amúgy is nagyon boldog anyukájuk vagyok, de nem titkolhatom, hogy igenis, felemelően jó volt, hallani is, hogy milyen ügyesek és okosak voltak, meg hogy odajöttek mindenféle szülők gratulálni - bár csak érintőlegesen a mi érdemünk, de jólesett.

Á. elsős korától, az ominózus technika négyestől eredeztetve (amikor emiatt a négyes miatt nem olvasták fel a nevét, és nem is kapott jutalomkönyvet, holott kerületi, meg területi, meg megyei meg még országos eredményt is ért el) azt csináljuk, hogy a bizonyítványosztást követően elmegyünk egy könyvesboltba, ahol a jó bizonyítványt tárgyiasítva megünnepelve könyvet választhat, aki a jó bizonyítványt elérte. Aztán még fagyizni is szoktunk, de az most elmaradt, mert mire végeztünk a könyvbeszerzéssel, bezártak a fagyizók. Úgyhogy majd holnap fagyizunk :)

Most pedig a dicső sarjak félkoszosan új könyveket olvasnak az ágyban. Ma elnézzük.

Természetismeret és költészet

1.

A gyerekek döbbenten kiabálnak a kertből, hogy menjek, baj van. És tényleg. A házunk falát - szerencsére egyelőre csak kívülről - hangyák lepték el. Több száz. Vagy több ezer. Szárnyasok és szárnyatlanok, másznak fel a ház falán, de úgy, hogy feketéllik. A lányok sikítanak. Mondom, nyugi, én sem szeretem őket, azt, hogy széteszik a házunkat, kifejezetten utálom, de pánikra nincs ok. Rajzanak, mondom, kirepülnek a leendő a királynők és új bolyt teremtenek maguknak...

N. (V. barátnője) boldogan: királynőt választanak! és királyt! összeházasodnak!


2.

V. és N. nálunk játszanak. Van egy-egy ugyanolyan plüsskutyájuk, zippzárosak, mert táskának álmodta őket a dizájner.

V.: Póráz fiú! (Póráz a kutya neve)
N.: Masni pedig lány... de jó!!!! ... házasodjanak össze!
V.: és csináljunk nekik kiskutyákat!
N.: jó.... van olyan kutyád, amelyik belefér a hasába?
V.: van, talán, keressünk...

jönnek vissza kisvártatva

V.: Masni kiskutyát vár, de még nem tudjuk, azt hisszük, csak sokat evett
N.: csak sétálni hoztuk ki őket a parkba
V.: csak sétálunk gyanútlanul
N.: jaj, szülnöm kell.... nézd, V., Masni szülni kezdett!
V.: ne itt, ne itt a hangyák közt! A fotelben történjen meg az eset!

odafutnak a hintaágyhoz


N.: ...megszületett... nézzétek, milyen édes!
V.: a színe hasonlít, nézzétek, a színe hasonlít!!!!!!!


3. 

Tegnap a margitszigeti nagy szökőkútnál:

A vízsugarak bonyolult rendben törnek elő, többen - kevesebben, magasabbra, még magasabbra, alacsonyabbra... aztán összezuhannak, megint szöknek... és így a végtelenségig. Időnként különféle zenék szólalnak meg, ottlétünk alatt feldolgozott népdal és keringő. Bizonyára ahhoz komponálták a víz mozgását is... gondoljuk, hogy így lehet.( Látszani nem látszik, de ez mindegy is)

Á. és D., a fiúk nagyjából háttal a kútnak unottan vakargatják a füvet, nagyon szenvednek. V. és N. egymást átkarolva ülnek a földön, nézik a szökőkutat és értelmezik a látottakat:

V.: a király nő a legmagasabbra, nő, csak nő..
N.: azok a lányai, nézd, felé hajladoznak
V.: összeesik a király
N.: a lányok sírnak
V.: újból felnevelik az apjukat, míg nagyobb nem lesz náluk
N.: táncolnak neki
V.: az apjuk a király... leinti őket
N.: aludni küldi
V.: jön a nép... ujjonganak
N.: körbeállják a királyt a lányaival
V.: veszedelem! elpusztult a teljes birodalom!!!!!
N.: kikelnek a sírból a lányok
V.: körülnéznek... az apjuk sehol... magasabbra nyújtóznak, hogy lássák


...és így tovább, vagy fél órán át. Épp annyit kellett unatkozniuk a fiúknak.

A tudomány hatalma

Gyermekeim Piaget szerint járnak el.

Mert mit mondott (több más dolog mellett) Piaget?

Hogy a gyermek utánzás révén tanul és építi be viselkedésébe azokat a mintákat, amelyeket a körülötte élő felnőttektől lát. A cselekedetek utánzása, ismétlése a játékok során segít a tapasztalatszerzésben, kapott benyomások elraktározásában, a szabálykövetés elsajátításában, a szorongások enyhítésében és mindezek által a gyermeket körülvevő környezetbe való beilleszkedésben. Piaget szerint az utánzás több is, mint játék: kiegészíti a játékot és egyben valóságot is csinál belőle. A gyermek életkorának előrehaladtával az utánzás egyre tökéletesebbé válik, 8 éves kor után pedig minőségbeli változás áll be benne, és megtörténik a szerzett tapasztalatok újrakódolása, a megélt történések megértése, és az új, meg a régebbi ismereteknek elrendezése, újrastrukturálása.  

Nos, gyermekeim a megélt traumák enyhítésére és megértésére a kertben kötelek, pokrócok, rudak, párnák, csipeszek és lepedők segítségével sátrakat építettek, ott játszanak nem tudom, mit. Biztosan megfagyósat. Főleg Á., aki - mint tudjuk - sosem akar többé sátorozni. És traumatikus élményeik hatására (és nyilván azok semmissé tétele érdekében) a vendéggyerekekkel együtt sátorban szeretnének aludni legalább egy éjszakán itt nálunk.

Kíváncsi vagyok, mikor szeretnének végre takarítani is? Magasabb szinten...

Következmények - V2.2

A nyár is alkalmas arra, hogy megtanítsam a gyerekeket néhány alapigazságra.

1. A világon minden megtörtént dolognak van vagy lesz valamilyen következménye.

A sátorozásnak is. Nálam - egy egyszerű szerkezet segítségével - könnyen számszerűsíthető következménye lett: 38,3. A gyerekek megúszták, mert megpróbáltam még aznap éjjel jóvá tenni, hogy elhurcoltam őket az otthonukból és nekik adtam a takarómat, a hálózsákomat és a pulóveremet is.

A sátorozás a gyerekek számára azt a pszichés változást hozta, hogy a kényelmes ágyuk helyett mindkettő a nagyszobai fotelokat választotta éjjeli alvóhelyül. Megtehették, mert én már este hétkor mérhetően lázasan feküdtem, A. pedig mérhetetlenül lázasan dolgozott.



De van, amit a gyerekek sem úsznak meg!

Nyári napló vezetésére köteleztem biztattam őket, hogy szeptemberben ne mondják megint azt, amit tavaly mondtak: semmit nem csináltunk a nyáron.

Vakáció 2.0 - A sátorozás

Ezen a hétvégén sátorozni vittük a gyerekeket. Mentségemre szolgáljon, hogy úgy emlékeztem, sátorozni kifejezetten vidám és jó dolog. A gyerekeknek is ezt mondtam. Most dolgozhatok majd azon, hogy ismét szavahihetővé váljak a szemükben. Mert elalvás előtt féltek, elalvás után fáztak, ébredés előtt rosszat álmodtak, ébredés után pedig ismét fázni kezdtek.

Ott ronthattuk el, hogy előtte egész nap jól érezték magukat: cseresznyefára másztak, onnan cseresznyét szedtek,  tüzet piszkáltak bottal, pörköltet főzőkanállal, lehetett más gyerekekkel csapatokba szerveződni, lemehettek a pincébe, ahol rettentő hideg volt, meg fel a padlásra, ahol száz év izgalmas porában hempergőztek, lehetett olvasni, sakkozni, málnázni, eprészni, botokkal harcolni, felnőtteket követni, előlük elbújni, slaggal fröcskölni, virágot hajba tűzni, szöcskét fogni, madarat megfigyelni, faluban sétálni, fűben heverészni, kis tűzön szalonnát sütni, embernyi máglyát félve csodálni, csillagos ég alatt, sötétben fogócskázni... mindezt a jókedvű kifulladásig. És meleg volt, nagyon meleg.

És itt következett el, hogy a sátorba tereltük őket alvás céljából. De nem így kellett volna szervezni a napot! Mert amikor nekem gyerekkoromban jó volt sátorozni, akkor előtte 20-30 kilométert kellett gyalogolni hegyen-völgyön szélben, napon, esőben, néhány szelet kenyérrel, vízzel oltva éhet, szomjat, cipelve a sátrat, a hátizsákot, a kulacsot, a térképet, így mire holtfáradtan végre odaértünk a táborhelyre, összeillesztettük a dögnehéz sátrunkat, szereztünk több száz karcolást és szúnyogcsípést, addigra nagyon-nagyon jó volt végre sátorozni.

Most meg? Az élvezetek csúcsán, egy csodálatos nap után mi következett?

Az, hogy az időjárás nem volt tekintettel programunk jellegére. Nem volt tervbe véve, hogy az év majdnem legrövidebb éjszakáját az időjárási elemek átminősítik az év, de legalábbis a nyár egyik leghidegebb, egyik legszelesebb és ezért az egyik leghosszabb éjszakájává. Mert alighogy behúztam a zippzárat, olyan erős, viharos szél kerekedett, hogy majdnem lesöpört minket a fennsíkról, ahonnan csodás volt a kilátás, míg ki akartunk látni, de behunyt szemmel már nem tűntek olyan jónak a kilátásaink. A sátrat csak azért nem kapta fel, mert jól beszalonnázva feküdtünk benne, aztán elkezdett esni az eső is és a nappali nagyon melegből hirtelen nagyon hideg lett. És nagyon kemény a föld, és nagyon mozgékony a sátor és nagyon hosszú az átvacogott éjszaka. Nekem is.


Reggel V. azt mondta, jobb volt a kertünkben sátorozni tavaly A.-val, mert akkor vittek ki paplant is. Á. azt mondta, hogy ő előre megmondta, hogy nem szeret sátorozni, és most láthatjuk, hogy tényleg. Én azt, hogy jövünk máskor is! A. pedig azt, hogy most inkább ne hergeljem őket.