offline

Az életem egy részét offline élem - de nagy hatással van az offline életemre is a sok online kapcsolódás.

A minap a Tátrában autóztunk épp, amikor az egyik távoli domboldalon megpillantottam.... izé.... valamiket... nem láttam elég jól.... ezért szokás szerint megpróbáltam két ujjal széthúzva kinagyítani (spoiler: nem ment)

Tegnap kísértetiesen hasonló érzésem támadt akkor, amikor bementem egy turkálóba (talán a covid kitörése óta nem voltam), azzal a céllal, hogy selyemkendőt nézzek (100% silk, nem műselyem) - néha van. Szerencsémre pechemre épp bálabontás volt, és én már nem emlékeztem rá, hogy az milyen dühödt energiákat hív elő némelyekből, iszonyatos tülekedés, taposás, ésatöbbi - úgyhogy én az első néhány méter után arra jutottam, hogy nem érdemes minden ruhát megnéznem, inkább "rászűrök" arra, hogy silk. Aztán csak álltam néhány pillanatig bután, hogy hogy képzelem (spoiler: ez sem ment)

Elindultam kifelé. Egy dühödt némber válogatott előttem a sorban, aki mindenféle testcsellel igyekezett megakadályozni, hogy megelőzzem, és így korábban találjak rá valamire, mint ő (spoiler: igen szűk sorok voltak, szóval neki bezzeg sikerült!) - viszont a sor vége előtt egy kicsivel rámförmedt, hogy ne kövessem, mit akarok én tőle