továbbromlás

már tizenkettedik napja vagyok beteg, és mindig azt hittem, oké, ezt a napot még végigtolom, de ha nem leszek jobban, elmegyek orvoshoz, de nem mentem, viszont tegnap betelt a pohár, úgy éreztem, nem bírok már alvás nélkül élni, de az alvásidőmet masszív produktív köhögéssel töltöm, szóval odamentem és azt hittem, nem lesz senki, mert már tavasz van, nevezzük ezt szuggesztív kijelentésnek, tavasz van, tavasz van, amúgy tényleg gyönyörű minden, csupa színes virág, esőtől csillogó zöldekkel vegyítve, de hideg van, mint a fene, és persze, hogy tele volt a rendelő, köhögni mondjuk csak én köhögtem, a többieknek lehet, hogy magasvérnyomás betegsége volt, vagy hasonló nem szezonális cucc, mindegy, ma kellet végül visszamennem, mert már csak mára volt időpont, a kiszámíthatatlan üresedésre várni pedig nem akartam. így egy újabb végigfuldoklott éjszaka után kaptam antibiotikumot, már be is szedtem, és most azt várom, hogy tudjak egy kicsit dolgozni, mert nem írattam ki magam táppénzre, mert van egy csomó munkám, amit akkor is meg kell csinálnom, ha táppénzen vagyok, szóval inkább nem vagyok, de legszívesebben csak aludnék, aludnék, aludnék, anélkül, hogy álmomban kiköhögjem a méhemet és hogy komplett százas papírzsebkendő csomagokat fogyasszak el éjjelente. most az antibiotikumtól, vagy valami mástól hányingerem lett, úgyhogy csak ülök a gép előtt és korántsem vagyok olyan produktív, mint a köhögés, gondoltam, a blog elindítja az íráskedvem, de csak elég mérsékelten, abba is hagyom és némán szenvedek tovább.