Idén (az ismert okok miatt) nem volt nagy befőzés, tavasszal tettem el némi cseresznyét, késő ősszel birsalmát, közben semmit, éltem nyárba fulladó tücskök szorgos (és szomorú) életét. Aztán itt a tél, és nekem hiányzik a lecsó (30-50 üveg simán elfogyott eddig évadonként) - nemcsak az íze hiányzik (az is), de főleg a gondtalanság öröme, hogy amikor nincs itthon semmi, csak vöröshagyma, akkor is negyedórán belül kész a lecsó. Kenyérrel, rizzsel, magában. Úgyhogy amikor elmentem a pékhez*, és megláttam, hogy van lecsó, gondoltam, veszek néhány üveggel, és kettőt rögtön meg is csinálok ebédre. Aztán az ára láttán visszahőköltem. Mert ez ugyan nem az a fajta bolti, amiben paradicsomszószban úszkál néhány paprikadarab - és amire eddig sajnáltam a pénzt, mert közel ezer forint, és nem olyan, mint nálunk a lecsó - szóval, ez igényes, paprikával tömött, sűrű, darabos kézműves holmi - üvegenként 2650 forintért. Van vele munka, én megértem. De ezentúl jóval nagyobb megbecsülést kérek** az itthoni ötven üvegnek is, ami majd készül.
* régen volt olyan, hogy cipőt a cipőboltból, de már bármire bárhol rátalálhatunk, emlékszem, hogy a covid alatt milyen szép tojást találtam egyszer a benzinkúton, amikor a boltban épp hiánycikk volt (igaz, benzint tyúkudvarban még a covid alatt sem találtam soha, ezt még fejleszteni kell)
** a hazai közönségtől
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése