Boldog karácsonyt!

Végül - több napon át tartó hezitálás és kerülőutak után - mégis bevettem a szteroidos tablettát, és nem tudom, mivel kell majd fizetnem érte, de a hetek (vagy hónapok?) óta hol kevésbé jelentkező, hol intenzívebb lumbágós, ülőideggyulladásos fájdalmat egyszerre csak elfújta a szél - és ez most nagyon kellett. A szomorúság körülöttem fireg-forog ugyan, de ennél nyugodtabban készülős, csak a konyhai munkákra és beszélgetésekre figyelős karácsonyom rég volt. Sírtam is (fogok is), nevettünk is, kicsit fel is bosszantottam a családot - mondjuk teljesen jogosan - mert a meleg fehér mellett hidegfehér és színes égőket is tettek a fára, amitől megvakulok és epilepsziás leszek, de legalább is fejfájós és agresszív - de A. egy szó nélkül leszedte, pedig már a díszek is fent voltak, én pedig azt javasoltam, adjuk oda bárkinek, akit meg akarunk ölni rászorulónak gondolunk, csak innen tűnjenek el. Ennyiféle sütit nem tudom, készítettünk-e valaha, mégis chillezős és nyugodt volt az egész nap. Annyira ráérős, hogy itt nálunk még nem is történt semmi - de a születéseket nem szabad sürgetni, majd jön a csengettyűszó, ha jönnie kell.