Nem túl régóta - tavaly karácsony előtt gondoltam rá először - szerettem volna egy okosórát, aki szolgaian megértőn és kitartóan figyelmeztet arra, hogy igyak elég vizet, álljak fel a gép elől, és aki (egyéb más dolgok mellett) megmondja, hogy jól aludtam-e. Nos, az okosóra megérkezett 24-én a fa alá. Egyrészt tényleg nagyon rámenős, folyton bizereg a csuklómon - amit én egy ideig nem tudtam mire vélni lehet, hogy (pillanatnyilag még) okosabb nálam, másrészt végtelenül makacs és kitartó - szóval egy idő után rájöttem, hogy a rezgése nem valamilyen elektronikus üzenetnek az érkeztét hivatott jelezni (mert hiába néztem, nem jött üzenet), hanem pusztán azt, hogy állj már fel és lódulj sétálni! Úgyhogy mindjárt lódulok - csak azt még megírom, hogy szerinte megnyugtatóan jó arányban alszom mélyen, sekélyebben, elegendő REM fázissal rendelkezem, és amikor reggel felébredek, akkor azt mondja, hogy Ön felébredt! - ami hasznos lehet munkanapokon, mert nem mindig egyértelmű, hogy ébren vagyok-e már, vagy még álmodom* Aztán még tudja a kis okos, hogy mikor vagyok nyugodt és mikor stresszelek - és még nem tudom, mi mást tud, mert még nem volt időm behatóan ismerkedni vele. De hamarosan annak is nekikezdek (séta után, mert beneveztem általa egy gyaloglós kihívásra - és bár szteroid barátom jól teszi a dolgát, a gyaloglás tényleg még mindig kihívást jelent)
* A múltkor A. azt mondta, hogy januártól át akar térni a vegán életmódra - de később kiderült, hogy én ezt csak álmodtam. Ennek ellenére is regisztráltam a veganuárra - korábban szoktam volt vegán heteket, hónapokat beilleszteni az életembe, és azok jók voltak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése