és a gondozók ma délután felmondtak március végével, és én maximálisan megértem őket, csak azt nem tudom, mi a szart mit csináljak, hogy hová fogom tudni besuvasztani elhelyezni az anyukámat, és hogy hogyan meg miből fogom menedzselni a továbbiakat, és csak mondom, hogy anyukám betegségével elveszítettem szinte a teljes családomat is (A. és a gyerekek még kitartanak, bár rajtuk is látom a csüggedést), mert apai ágon sosem volt családom, az anyai ágnak pedig nem tudom, hogy valaha képes leszek-e megbocsájtani azt, hogy még érdeklődésre sem igen futotta (persze, lehet, hogy ők sem bocsájtják majd meg nekem, hogy én nem érdeklődtem felőlük, amit részint sajnálok, részint nincs több energiám, elfolyt, szétszakadt, elmerült, örülök, ha magamat meg tudom még majd menteni)
2024. február 24., szombat
az ördögöt a falra festenetek nem kell félnetek jó lesz
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Sajnálom, hogy igy áll a helyzet az ápolókkal... hogy mi lesz a folytatás..fogalmam sincs...kivánom,hogy neked legyen...de gyanitom, hogy nem úgy van.
VálaszTörlésÉs, hogy a családod anyai ága ennyire nem érdeklödik......szerintem rgyszerüen nem tudják, mit is csináljanak ezzel a helyzettel, hogy álljanak hozzá, hozzád és anyukádhoz. Az emberek többsége, ha bonyolult és nehéz helyzeteket lát, inkább egy szót sem szól, mert azt sem tudja, hogy mit mondjon. Ez persze nem a jó megoldás, de egyszerübb elnézni..meg mindenkinek megvan a saját baja, ami közelebb és inkább szem elött van nekik. Emiatt azért ez a viselkedés nem megbocsátható, de talán inkább elfogadható. Nyugodtan érdeklödhetnének, hogy mi a helyzet nálatok, de akkor arra válaszolni is kéne, ha Te ecseteled a pillanatnyi életképet....erre megint az jön, higy nem tudnak rá mit mindani, nem hogy segiteni.
Igy gondolom én...ölelés Neked és anyukádnak is!
igen - és persze nem tudom, hogy én mit tettem volna hasonló helyzetben :( (azt mondjuk sejtem, hogy anyukám mit, mert neki mások segítése volt az élete - de azt hiszem, ő ebben is nagyon különleges volt)
Törlés