amúgy pedig

A. és a gyerekek némi késéssel ma ünnepelték meg a születésnapomat, kaptam pisztáciát, gyógyitalokat, valamint jegyeket a Réka és az oltatlanok című darabra,* valamint ma ünnepeljük A.-val a 28. évfordulónkat, csak még nem tudtunk eléggé örülni neki (pedig amúgy eléggé örülünk neki), mert elvitte a fókuszt más.**

* megcsillagozhattam volna azért is, hogy beillesszek egy linket, de nem azért csillagoztam meg, hanem azért, hogy azt mondjam, hogy akármennyire is örülök neki, elég sovány vigasz az elmaradt olaszországi útért (de látom, nekem ma semmi sem jó) - így benyújtottam az igényemet egy okosórára is, ami szól, hogy igyak, mozogjak, és megvigasztal, ha magányos vagyok és sírok

** szegény anyukám nem akart fókuszt lopni, így alakult

És megmutatom a szülinapi tortámat is - nagyon finom almás pite - de azért látjátok, ugye, hogy a szegény embert még az ág is húzza? (égő gyertyákkal pont ugyanígy nézett ki, csak még füstölt is, a gyerekek pedig azt mondták, ne fotózzak, hanem fújjam el rögvest, mert befolyik a sok festett paraffin a belsejébe - így égő tortát csak a berealra fotóztam, mert már három ismerősöm is van)

Aztán amikor gondosan megtisztítottam, akkor NAZCA vonalakként előtűntek az ősi szeretet-jelképek:

Mivel a színes, kínai élelmiszerszínezékkel felvidított gyertyák is felimerhetetlenné olvadtak a forró bádogtetőn almáspitén, nem kértem rá tejszínhabot - pedig kaphattam volna. Majd kérek holnap a kávémba.