Ennyit emelkedett a nettó fizetésem. Most érkezett meg némi csilingelés kíséretében. Akár örülhetnék is neki - ha a hír igaz volna - de sajnos nem igaz, mert ez a 2021-es béremhez* képest detektált növekmény, nem az előző évihez képesti. Így már inkább csúf és szégyenletes visszalépés az életszínvonal nevű társasjátékban, mintha néhány körből kimaradtam volna. Persze tudom, hogy nem az én csúfságom vagy az én szégyenem (maximum az, hogy élhetetlen lúzer vagyok, de ezt sejtettem születésem óta már egy ideje)
Az agyamba ékelődő púp még mindig fájdalmas és akadályoz a munkában (tudok gondolkodni, de nagyon zavar minden rázkódás és minden fokozott koncentráció - pedig folyton koncentrálnom kellene valamire) Most például arra kellett volna, hogy ne éjfél után feküdjek le, hanem 22 és 23 óra közt. Így állapítottam meg tudományosan az optimális ágybakerülés időpontját. Csak sajnos nem sikerült tartanom az optimális dolgozatírási sebességet, így még mindig van hátra egy félkész beadandóm (mármint szerintem nincs meg a fele, de már megírtam belőle valamennyit).
* ennél már csak az jár nagyobb csalódással**, amikor leosonok a földszintre, mert tudom, hogy maradt szilveszterről a zacskó alján néhány szál ropi - de csak a hűlt helyét találom.
** ahogy nézzük - mert mióta papolok, hogy aki kieszi a zacskóból az utolsó falat bármit, az ne hagyja ott a zacskót sem - és a zacskó sincs ott. Öröm az ürömben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése