már tudunk. Még nem egészen jól, úgyhogy kéne egy állatorvos, akinek nemcsak bátorsága van hozzá, de eszközei is. Egy ideje - és egyre gyakrabban - a macska átharapja a nyelvét, a nyelv félrefittyedve lóg egy fogon, a macska nyáladzik, enni-inni-mosdani nem tud. Először elvittük orvoshoz, elaltatták, rendbe tették, ötvenezer. Másodjára, amikor elvittük, altatás nélkül tették helyre, de ott kellett hagyni így is fél napra, ezt huszonötből megúsztuk - de azt mondták, vigyük el fogászatra. A becsült fogászati díjat 150-200 ezerre taksálták. Anyukámnak kéne egy új kazán feketén 340ezerért, most arra gyűjtök. Meg bejárati ajtó 100-ért. Arra nem gyűjtök, teljesen reménytelen. Harmadik alkalommal nem tudtuk elvinni a macskát, nemcsak pénz, de idő híján sem, viszont nyilván úgy hagyni sem lehetett. Én lefogtam, A. csipesszel leemelte a macskanyelvet a fogról, a macska boldogan szaladt enni-inni-mosdani. A folyamat ennél jóval hosszadalmasabb volt, mert tiltakozott, nyilván - de a végeredmény a célnak megfelelt. Ma reggel ismét egy lógó nyelvű, nyáladzó és büdös macskát találtunk, megint megbirkóztunk a feladattal. Reméljük, sikerült, de a macska a beavatkozás végére olyan frusztrált lett, hogy elbújt valahová, azóta nem találjuk.
Az én fogamat múlt szerdán beletörték az ínyembe, most szerdán fogják kiműteni csontfűrésszel, remélhetőleg addigra kiürül a genny belőle, most a könnyzacskóimat töltöm fel, hogy sírhassak bőven. Nem vagyok kevésbé frusztrált a macskánál, csak sajnos nem férek be a fotel alá vagy a szekrények mögé.
A héten lett* téli gumim, a koccanás horpadását pedig nem fogom megjavíttatni, mert szemüveg nélkül alig látszik. Csak hüppögök, hogy megsérült a szép kis autóm.
* úgy értem, odamentünk a gumishoz, hogy rakja fel a téli gumikat, amit vittünk, de az odahívta a barátait is, és aztán kórusban mutogatták, hogy szét van mind repedve, így hirtelen azonnal vettünk egy új garnitúrát mélyen barázdált struktúrákkal - szóval, van itt money, ha muszáj, csak utólag szívom a fogamat. Igen, azt. A helyét. A közalkalmazotti bértábla** alsó szélső kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dióhéjba zárt életem...
**minden szélső követ megmozgatva november hónapban valamennyi pénzt kerestem a vállalkozásommal is, meg szellemíróként még egy keveset, de azért még nem mernék felmondani. Mondjuk nem is akarok, szeretem a kis birkatársaimat.
P.S.: azt olvastam néhány hónapja, hogy a pszichopaták az átlagosnál jóval többször beszélnek pénzről - úgy látom, jó úton haladok a pszichopátia felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése