láb van, szőr van

az epilátort nem találom sehol. Helló, mindenki, helló, június. Sajnálom, hogy eltűntem és kerestetek, minden okom megvolt rá (az eltűnésre) - és ma még több okom lenne, de lám, itt vagyok. Holnap lesz az államzáróvizsgám, nyilván nem pont ma kell nekilátnom blogot írni - miképp a lábszőrtelenítés is húzódik már egy ideje, szóval azt is kibírnám holnaputánig, mert nem lábszépségversenyre megyek, sőt, erős a késztetés bennem, hogy szoknya helyett inkább a nadrágot válasszam, amiből semmi sem látszana ki. Persze ismét rádöbbentem, hogy nincs egy rongyom sem, ezért nincs holnap miben mennem. Dübörög a mosógép évek óta nem látott ruhákkal - ahelyett, hogy a védésre készülnék, holott kaptam (a konzulensemtől! - akinek ilyen konzulense van, nincs szüksége opponensre) olyan kérdést, amit értelmezni sem tudtam eddig teljesen, nemhogy a választ rá kidolgozni. A csoporttársak szerint vegyem megtiszteltetésnek, engem szeret ez a professzor és rólam feltételezi, hogy képes leszek választ adni. Én meg csak nézek, mint Rozi a ködben bujkáló újkapura.

Anyukámnak lett gyógyszere végszó után kettővel - amiért közvetve a blogot illeti a köszönet, mert innen az ismeretség. Köszi, creusa! Aztán bv-vel voltunk könyvbemutatón (Krusovszky), aztán (előtte) voltam még több koncerten is (Visszaesők, F.O.System), és megyek is még (PUF) - szóval, sokat tettem azért, hogy ne a holnapi vizsgára készüljek. Itt állnak a kérdések kidolgozatlanul, én szőrösen, pucéran és kapkodva - mindent összevetve ezek ellenére is bizakodón, hogy egy szép új végzettséggel megspékelve jövök ki holnap a teremből. Addig még délután fodrászhoz megyek (nem én akartam, így jött ki, a múlt csütörtökre volt időpontom, de a fodrász unokája elballagott az óvodából, így az időpontomat át kellett tenni pont mára), meg a könyvtárba is vissza kell vinnem a könyveket, mert ma járnak le (mindig beiratkozom, de nem nekem valók azok a helyek, ahová rendszeresen vissza kell vinnem valamit - nyilván hozzá sem szagoltam a kivett könyvekhez) - de elolvastam három másikat.

A négy kiscica (mondtam, hogy négy van?) szépen cseperedik - nem tudom, mit csináljunk velük, nem akarok hat macskát. Megjelent az apjuk is, Safranek, egy ideje nálunk kosztol ő is. Úgy néz ki, mint Bánki György pszichiáter - de egyúttal a Macskafogóból Safranekre is emlékeztet, így inkább az utóbbi nevet kapta.