Sokkal többet olvasok, mint amennyit írok róla - és ez nem is baj. Mostanában a szakirodalmaké volt a nagyobb rész, ezért amint megszabadultam a szakdolgozattól, nekiálltam a szépirodalomfogyasztásnak is. Elolvastam egy olasz regényt és egy magyar kortárs novelláskötetet is. Jó, jó, de nem elég jó egyik sem. Mármint nem azt mondom, hogy én jobbat írok, mert nem tudok könyvet írni - de ha tudnék, jobbat írnék. Mindkettő beillik abba a kortárs szociovonulatba, amit amúgy én szeretek, egyik sem rossz - csak valahogy pont az a plusz hiányzott mindkettőből, amitől igazán jó írások lennének. Mármint nekem. Én szeretem, ha megmutatják a regények a társadalom láthatatlan szegmenseit - és mindkét könyv erre (is) kísérletet tesz. Csak valahogy túl "könyvízűek". Nem tudom, mitől, ha tudnám, tudnék jobbat írni. Valahogy nem eléggé életszerűek a párbeszédek a regényben vagy túlzottan a csattanóra koncentrálóak a novellák. Örülök, hogy olvastam, egy-egy elolvasást mindkettő megért, de valószínűleg gyorsan elfelejtem őket (eh, mindent gyorsan elfelejtek).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése