Arról, hogy kétszer nem csap ugyanoda a mennykő

Köszi mindenkinek a jókívánságokat, lécci, inkább A.-nak drukkoljatok, vagy neki is, vagy neki jobban - ő az oltásoktól is mindig kurva szarul lett, már kétszer  volt covidos és mindkétszer kábé hálni járt belé a lélek - és megint elkapta tőlünk is. Miatta sokkal jobban aggódom, míg a gyerekek és én nagyjából immunisnak mutatkoztunk eddig és most is elég hamar vége lett a rossz résznek, addig A. szuperfogékony és ami nálam a nagy rosszullét volt, az nála az enyhe kezdet vagy a gyógyulás felé vezető út szokott lenni. És még dühös is rám, hogy összefertőztem - de hát ki gondolta, hogy covid? Mármint az én agysejtjeim elpusztultak, és ugyan átsuhant a fejemen, hogy kéne egy teszt, de aztán az is, hogy az elmúlt években már eltesztelgettem egy tengerparti családi nyaralás árát, a tököm fog újra pénzt dobálni a semmibe - és hát végül is nekem vagy Á.-nak tényleg kábé mindegy, szarul voltunk, aztán most gyógyulunk. De A. rémesen rosszul van mindig ettől és nagyon lassan épül fel. Szóval, neki szeretnék össznépi drukkot, imát, bármi jót kérni, hogy ne legyen már olyan beteg!