most, hogy nem kerestem, megtaláltam a polcz alaine könyvet, amiről múltkor azt gondoltam, hogy valakinek odaadtam és nem adta vissza. nem tévedtem nagyot, ezer ilyen könyvem van. ez pont nem volt ilyen. amiért viszont most tűvé teszem a házat, az egy szürke igazolványtok, benne anyukám igazolványaival. semmi fontos, csak személyi, lakcím, taj, adó. ami nélkül nem fogjuk tudni igazolni, hogy anyukám nem hivatásos pénzmosónő. pedig könnyű lenne azt a kis nyudgíjat tisztára mosva kiteregetni - máshonnan meg nem kap pénzt. hamarosan innen sem, ha képtelen leszek bizonyítani, hogy a nem beszélő, nem író, nem olvasó és alig valamit értő nénit nem az utcáról szedtem fel, hanem az anyám, akit életben próbálok tartani a nyugdíját kiegészítve a duplájára. már tudom, mikor használtam utoljára az iratokat - amikor januárban átvettünk egy levelet a postán. aztán én rendet raktam az íróasztalomon, ami orbitális hibának bizonyult, mert azóta nem találok semmit. de legalább az asztalom üres végre. ja, nem, teliraktam szakdolgozatos könyvekkel. azt hiszem, minden képzést emiatt gyűlölök meg a végén, hogy ezen a lehetetlen tortúrán át kell esni. szakdolgozat, keserű pohár a neved. ilyenkor (amikor nem találok semmit, amit muszáj lenne megtalálnom) meg szoktam fogadni, hogy amint lesz egy szusszanásnyi időm, rendet rakok. ja, ez nem jött be. akkor kidobok mindent és egy üres dobozban tengetem tovább a napjaimat.
Iratok nálam rendszeresen régen használt kabátok zsebeiből vagy táskák mélyéről kerülnek elő. Még így is megesik, h már van irattartó tokom is.
VálaszTörlésBoci