Innentől már láblógatás az élet

na jó, mielőtt elzsibbadna, majd használom egy kicsit gyaloglásra, kirándulásra, békatempóra, és ha lesz még egyszer olyan jó lábam, hogy újra miniszoknyát vegyek, akkor rendszeresen hordok majd azt is. Sokat gondoltam ma anyukámra. Ha tudná, hogy ma van a születésnapom, meghatott lenne, elmesélné, hogy hogyan születtem, mesélne a terhességéről és a kiskoromról. Biztosan kitalálna valami olyan meglepetést, amiről sosem gondoltam volna, hogy szükségem van rá, mégis azonnal imádnám, mert annyira illik hozzám. Tortát is sütne, mindig valami különlegeset, mondjuk aszalt szilvás túrótorta, homoktöviskrémes sajttorta -  bár én néha jobban örültem az egyszerűbbnek. Virágot és néhány új parfümmintát biztosan kaptam volna tőle.

Ma reggel A. hozott kávét, ágyba akarta hozni, de sajnos korábban kellett kelnem, így indulás előtt hörpintettem fel. V. is hazajött reggel, eljött velem dolgozni (mármint a kapuig) - aztán este 7-re jönnek értem mindhárman és elmegyünk vacsorázni. Nem tudom, hová - azt hiszem, A. végre megértette, hogy én vele ellentétben vágyom (kellemes) meglepetésekre. Engem nem stresszel, ha csak az étteremnél tudom meg, hogy milyen helyre megyünk, izgalommal és bizsergéssel töltenek el a becsomagolt ajándékok (még ha pazarlás is ezért a néhány percért becsomagolni)

omg, a nagymamám annyi idős volt, amikor megszülettem, mint most én