Nagyon vártam ezt a filmet, tavaly olvastam valami olasz fórumon róla. Ma végre megnéztük ma A.-val az Urániában. Rég jártam ott, nekem mindig az volt "A mozi", örültem, hogy ott nézzük meg. Beültünk - kicsit kényelmetlen, kicsit hideg - de az én mozim. Megnéztük, kijöttünk. Kérdezem tőle, hogy tetszett-e neki. Igen - mondja. Mondom hogy nekem egy kicsit csalódás volt ez a film. Szép volt, de túl szájbarágós. Szájbarágós? - kérdezi A. döbbenten. Mit rágott szájba? Hát - mondom - hogy az emberi kapcsolatok mennyire fontosak, meg hogy sérülékenyek is, meg hogy vannak pillanatok, amik egyszer jönnek el az életben és ha akkor nem élünk vele, akkor nem lehet visszahozni. Továbbra is döbbenten néz. Miért, szerinted miről szólt - kérdezem. Hát, arról, hogy semminek nincs értelme, minden hiábavaló - mondja. És akkor mi tetszett benne? - értetlenkedem. Hát ez. Hogy igazolja a mindennapi tapasztalataimat. Most az enyém a döbbenet. Muszáj nevetnem, nagyon, abba sem bírom hagyni. A. eleinte furcsállja, de aztán átragad rá is, a röhögéstől dülöngélve megyünk vissza az autóhoz. Mindjárt sütök neki almás fánkot (amint leírtam ezt ide a blogba, kár, hogy senki sem olvassa), hogy legyenek pozitív tapasztalatai is az életről.
Hetekig nem tudtam olvasni a blogodat... El is szomorodtam, hogy "kizárt" lettem. Nem tudom hogyan kell bekopogni, kérni, hogy maradhassak olvasód. (Lehet, hogy hiába is kérném..., hisz igaz is, jogos is: te döntesz az olvasóközönségedről.)
VálaszTörlésKöszönöm, hogy újra itt lehetek! Nekem fölemelő, ha mások eseteit, esetlenségeit, őszinte gondolatait, ötletes "válságkezeléseit", újratervezéseit olvashatom.
Legyen sok örömöd a hosszú életeden keresztül!
Nahát! Pont így jártam én is! Hetekig azt írta az oldal, hogy nem vagyok meghívva és nem olvashatom.Nagyon szomorú voltam...
VálaszTörlésMost meg boldog!