A nem tudás jóllakottsága

Régebben, vagyis amikor a gyerekeim még mások szemében is gyerekek voltak, nagyon büszke voltam arra, hogy nálunk nincs trükközés az evéssel. Aki éhes, az eszik, aki nem, az nem. Mindenkinek vannak, lehetnek ételei, amiket nem szeret, de nem az a jellemző, hogy valaki nem szeret enni, hiszen az evés élvezet (is). Semmiképpen nem kötelező, de nincsenek is benne olyan szutykos kis titkok, hogy a muffinba répát vagy céklát kell csempészni, mert nálunk nyíltan van répás és céklás muffin is és mindet szeretjük.

Aztán a szocializáció megtette a maga hatását, trükközni nem szoktam továbbra sem, de a gyerekeim jóval válogatósabbakká váltak, mint amilyenek gyerekként voltak - és persze nem egy irányba válogatnak, V. eszik májat, de nem eszik halat, Á. eszik halat, de májat semmiképp, Á. nem szereti a zöldségeket (de megeszi), V. állítólag szereti a zöldségeket (de nem eszi meg) - A. bízik bennem leginkább, többnyire mgeszi, ami van, némi nógatásra még azt is mondja, hogy finom (de az üres főzeléket vagy salátát nem szereti, mindenképp legyen hozzá "valami" - pedig az minimum kétszeresére nyújtja a főzést, ha még "valamit" is készítek - nem beszélve arról, hogy míg a többiek fittek, karcsúak és csinosak - hát, én nem vagyok egyik sem)

Hogy lehetőleg egészséges legyen, amit eszünk, szoktam rendelni bio dobozokat (egyendobozok, nem túl drágák és mindig az van benne, amit a termelők beleraknak - optimálisan előre megmondják, mi van az aktuális dobozban, de azért szoktak lenni változások is). Mostanában mindig van rukkola. Mindig egy akkora csokor, hogy én azzal nem tudok mit kezdeni, mert én eszem csak (esetleg V., de ő ugye már nem lakik itt), a fiúk mereven elzárkóznak a rukkolafogyasztástól. Én az ízét szeretem, tisztítani utálom - és azt is utálom, hogy maximum két napot bír ki, mielőtt megrothadna, szóval nem lehet elosztani egy hétre, azonnal fel kellene falni. Többnyire sajnos rám rohadt.

Eddig. Mert már nem bírtam a pazarlást és utánanéztem, hogy a nyers salátán és a peston kívül (azt nem szeretem és/vagy macerásnak tartom elkészíteni) mit lehet még belőle készíteni. Kiderült, hogy például levest. A receptet persze azonnal elfelejtettem (bár biztosan bármikor meg tudom találni) - viszont az addig gúzsba kötött kreativitásom egyik szárnya kiszabadult, és tegnap isteni levest rittyentettem belőle, kábé semmi sem kellett hozzá (póréhagyma, rukkola, vaj, olaj, só, egy (dm-es bio) leveskocka, víz, kevés (főző)tejszín meg botmixer), betétnek pedig pirított kenyérkocka (innen indult az egész, hogy nem volt itthon kenyér vacsorára, csak egyhetes csücskök) és parmezán reszelék. Gyönyörű, üdezöld szín, harmonikus íz.

A fiúk nem kérdezték, miből van, de két-két tányérral is befaltak. Biztosan jó sonkachipssel is egyébként. Szóval, ezentúl a heti menü aktív részévé fog válni.