Zuhog. És én szinte minden szeptember elsején rádöbbenek, hogy bár sok rongyom van, nincs őszi ruhám. A szandálhoz szokott lábaim nem férnek be a cipőkbe, a pólóim rondák, a pulóverek szúrnak, a nadrágokat kihíztam (pedig kivételesen nem), az esőkabát nehéz, az esernyő idétlen - egyetlen megbízható ruhatípust ismerek, a kendőket. Végre kedvemre hordhatom őket! Idén is vettem kettőt Olaszországban (ja, voltunk nyaralni, London helyett Szlovéniában nézelődtem, de végül csak Olaszországban találtam megfelelő helyet - talán képek is vannak... olyan rövid volt, mint sötét, mély víz nyomása alól kibukkanni a felszínre egy korty levegőért. Szeretnék Olaszországban élni (és dolgozni), legalább egy évet. Eddig azt hittem, csak délen szeretek lenni, de nem, észak is tökéletesen megfelel, majd utazgatok a hétvégéken). Mikor lesz már tavasz?
Én speciel áldásnak érzem az eső minden cseppjét. Ez volt a negyedik - normális - eső április óta (számon tartom). Az egyetlen ami vigasztal ebben a nagyon durván vészterhes időben.
VálaszTörlés