Próbaszerencse

Vettem ma két pár téli cipőt magamnak. A mostanit harmadik (vagy már negyedik?) éve hordom,  és hát úgy is néz ki. Mint aminek lerugdalták az orrát. Már nem tudom hová dugdosni a lábaimat, ha leülök valakikkel beszélni, mert úgy néz ki a cipőm, mintha a játszótérről loptam volna egy hatalmas lábú óvodástól. Az egyik új cipő egy boka fölé érő fekete műbőr bakancs szőrmével, szép trampli kerek orral, fűzővel és cipzárral - jól illik a lábamra, a balra legalábbis, de a jobbot is hamar megszokom majd (most legalábbis így képzelem). A másik egy meglepő választás, fényes lakk bőr bokacipő, szintén bundás - ezzel több gondom lesz eleinte, mert keskenyebb a másiknál (és mindkettő keskenyebb a lábamnál, de ez nem csoda, mert a gömblábfejűek családjába tartozom) Így aztán holnaptól bátran dugdoshatom már az kliensek orra elé az újcipős lábaimat egészen tavaszig - amikor muszáj leszek új tavaszi cipőket is venni, mert már azok is úgy néznek ki, mintha rongyokba csavart lábakon járnék. Azért vettem kettőt, mert le voltak árazva - és mert nem tudtam eldönteni, hogy melyiket hagyjam ott.