Heti menü

Na jó, nem egészen - de valahogy alig történt más. Ja, levizsgáztam mindenből ötösre. Örülök neki? Persze. És mit érzek még? Hát, hogy ezek nem is voltak igazi vizsgák, ha nekem minden ötösre sikerült. Imposztorszindróma. Ez van. Na, vissza a helyemre a konyhába:

Tartottam egy főzős estét pénteken (mert aztán szombaton én vigyáztam a szüleimre és én vittem a kajákat is):

csirkehúsleves tanyasi csirkedarabokból (szárny, mellcsont, farhát)

almával és hagymával sült tanyasi csirke (combok, mell - csont nélkül) tepsiben

gyökérzöldségekkel sütött sertéskaraj (répák, bors, disznókockák tepsiben sütve)*

székelykáposzta (a disznókockák másik feléből)

Aztán ma újabb főzésre adtam a fejem - muszáj volt, mert ezek elfogytak péntek óta:

paradicsomos káposzta

gulyásleves

csirkepörkölt (combból)

hagymával egybesütött lila és fehér krumpli tepsiben (igen, ez ugyanaz a tepsi)

sült zellerhasábok és céklatallérok (só+ bors, illetve só + balzsamecet) (ez meg a másik - újra együtt)

szívsaláta sóval, citrommal

Azt mondtam a családnak, hogy ezek tartsanak ki a héten, de Á. akkorára nyitotta a szemét, mint a mesebeli findzsaszemű kutya és azt mondta, hogy szerinte azért számítsak arra, hogy kedden ebből már nem sok lesz. Én remélem, hogy szerda előtt nem kell újra főznöm.

Tegnap amúgy minimum két-három órán át napoztunk anyukámmal a kertben, szerintem neki lett is egy kis színe (A. szerint nekem nem, mikor megkérdeztem, akkorára nyitotta a szemét, mint a mesebeli findzsaszemű kutya és azt mondta, hogy szerinte túlgondolom én ezt a téli napsütést).

Tegnap éjjel végignéztem (oké, nem teljesen) Emilyt Párizsban, nekem bejött, jó, nem nagy szellemi kihívás, de úgy éreztem magam, mintha utaznék végre, és simán beleszerettem a séfbe, van is itthon póréhagymám, majd úgy készítem el. Most már azért lesz időm olvasni is (khm... izé... persze elsősorban dolgoznom kell, mert a vizsgaidőszakra hivatkozva kicsit elmaradtam az adminisztratív részekkel - azt hinné az ember, hogy aki szeret írni (én szeretek), az jó az adminisztrációban is (én csapnivalóan trehány vagyok benne))

Mi van még? Tegnap éjjel a macskát csurom vizesen találtam a kádban, ott szunyókált a csöpögő zuhany alatt. Mondtam neki, hogy nem kell idebent áznia-fáznia - erre felugrott a radiátor melletti székre. De kisvártatva az ágyamban volt, a mellkasomat dögönyözte és összevizezte az ágyamat meg engem is (de annyira Párizsban éreztem** magam, hogy nem érdekelt)

Ah, és mindjárt újra festhetek! Sajnos minden sokkal jobban érdekel az adminisztrációnál vagy a takarításnál.

Ja, és azt álmodtam, hogy V. a tablófotózás előtt csirkekirálynőt mintázó bronzszínő punk hajat vágatott magának. Ha lesz időm, lerajzolom, hogy nézett ki.

* ez a két tepsi egyszerre fér be a sütőbe, halleluja

**ezt mindkét gyerekem úgy használta kicsiként, hogy érzettem (más, hasonló szavakat is hasonlóan furán toldalékoltak, látottad?, ). Annyira cuki kisgyerekek voltak, kéne mindkettőből néhány másolat ilyen-olyan korukból. Belőlem is, mert ma már nem bírnám szuflával.