nem gördülnek a napok

Ma elég korán reggel megfőztem a sütőtökkrémlevest, aztán békésen reggeliztem A.-val, és elmondtam neki, hogy mivel délután elég sokáig kell maradnom, később indulok, addig még kitalálom, pontosan milyen menetrend szerint, meg adminisztrálgatok, amit utálok, de reggeli indulás előtt helyett azért jó program. Aztán feljöttem azzal, hogy megnézem a leveleimet. Akkor azért már elmúlt fél kilenc. És végül is nem a levelekkel kezdtem, hanem a fb átpörgetésével - akkor még nem halt le a rendszer - és az első üzenet, ami szembe jött, az a főnökömé volt, és arról szólt, hogy hol vannak azok a kollégák, akiknek ma garantáltan ott kell lenniük egy programon. Vagyis többek közt én hol vagyok. Nem mertem neki megírni, hogy pizsamában pörgetem a netet, a zöldhagyma szára még kilóg a számból, hanem ultragyorsan, de tényleg tíz perc alatt zuhanyoztam, felöltöztem és elrohantam - még a második kávémat sem ittam meg (de legalább nem borítottam rá A.-ra, aki óvatosan hozta fel, és akit majdnem lelöktem a lépcsőn lefelé száguldtamban). Háromnegyed órás késéssel odaértem (és szerencsére a program is csúszásban volt, így összességében nem sok mindenről maradtam le teljesen) - viszont aztán csak este hét után értem haza, olyan hulla fáradtan, hogy azonnal el is aludtam ruhástul a fotelban, ahová ledőltem. Most felébredtem hálóruhát húzni. Meg a reggeli leveleimet átolvasni (mert kétszáznegyven levelezési rendszert és platformot kell követnem) - szerencsére a többségére élőben válaszoltam a nap folyamán (úgy értem, szóban vagy cselekedettel), úgyhogy nem lett ngy gáz abból, hogy reggel borult a munkatervem. Alapvetően szeretem a változatos munkámat, de időnként mégis nehéz követnem, hogy mikor, kivel, hol kell találkoznom és épp milyen konkrét témán dolgozunk.

Megpróbálok leszokni a gumicukorról, de ez (remélem, csak ideiglenesen) teljesen dekoncentrálttá tesz. Ma zakuszkás kenyeret ettem, meg sütőtökkrémlevest, meg egy ajuna mangós jégkrémet (a spárban le van árazva), meg aszalt fekete cseresznyét - gumicukor pótlékként. Nem rossz, de hagynom kellett volna estére is, mert a gumicukordémon akkor követeli a jussát igazán. Most beérném pattogatott kukoricával is, de csak egy almát ettem helyette. Sajnos azt figyeltem meg, hogy egy nap fogyókúrázás (igen, én ezt annak szántam) sosem elég arra, hogy az elmúlt tíz(?.... lassan lesz az húsz is) év lerakódásaitól megszabaduljak.