- történetesen épp egy kávét - akkor megesik, hogy kávé helyett kristálycukorral töltöm meg a kávéfőző töcsérét. Le már nem főztem, észrevettem, amikor elkezdtem rácsavarni a tetejét. Pedig milyen isteni lett volna égett cukros vizet takarítani a tűzhelyről.
Amúgy helyreállt a rend, tegnap úgy összevesztem A.-val* és a gyerekekkel**, mint bármely covidmentes család covidmentes napján, ugyanis szülőire kellett mennem V.-hez (atyaég, hogy én hogy gyűlölöm ennek az osztálynak a szülői értekezleteit - Á.-ét szerettem, egészen más típusúak voltak nagyon más szülői közeggel), de csak délután négy után jöttem rá, hogy ötre ott kell lennem. Brutál rohanással odaértem egy óra alatt, még csak az első szlájdnál tartottak, úgyhogy nem sok dologról maradtam le - utána még egy óráig köptem ki a tüdőmet. A tizenkettedikes szülői a szalagavatóval, a színes szalagokkal, a bankettal, éretttségi büfével (de bakker, hol vannak még ezek?) teljesen elvette a (zömében amúgy sem túl okos) szülők (maradék) kis eszét is. És nem tűnt fel neki, hogy a többségében nagykorú gyerekeik helyett vitáznak arról, fiús szülők is, hogy milyen kis fekete ruhája legyen a lányoknak, meg hogy mit táncoljanak - és az osztályfőnök adja alájuk a lovat azzal, hogy ő majd milyen színű szalagba meg osztálytáncba nem megy bele semmiképp. Szóval, ezzel a két óra hosszat kellőképpen felspanolt hangulatombban értem haza arra, hogy az a rend kupleráj szint, amit sikerült A. betegsége alatt valahogyan szinten tartanom, minimum tíz lépcsőfokott gurult lefelé egyetlen nap alatt. És mélységesen kiakadtam, hogy én a szabadidőmban ebédeket, vacsorákat gyártok, vásárolok, befőzök, kertészkedek, stb - ők meg kuplerájt csinálnak, játszanak és/vagy edzésen vannak.
* mármint A.-val nemigen lehet összeveszni, csak én dühöngtem
** messengeren, mert V. még nem volt itthon, Á. pedig - mint kiderült - nem hallotta, hogy neki is szóltam volna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése