Rídogáltam itt kicsit az ellaposodó, elmúló, kissé már szűk, kinőtt barátságokról - de végül is mindig rá kell jönnöm, hogy korántsem vagyok annyira szerencsétlen, mint szeretném a borús pillanataimban gondolom, mert például itt a blogon is szereztem barátokat, meg a munkahelyemen is (ahol még mindig szeretek dolgozni, ha vannak is időnként kritikai megjegyzéseim) - és most például voltam egy lánynál*, akit kábé egy éve ismertem meg egy egyszerű növényfelajánlás kapcsán és aki azóta szerintem azóta már a barátnőmmé is vált és haladunk a jó barátság, közös munkák irányába is - ma megint leültünk beszélgetni egy cseppet és hat óra múltán álltunk fel azzal, hogy jaj, de elszállt az idő - és nem locsifecsi beszélgetés volt (bár tényleg nincs azzal sem semmi gondom, csak azzal, ha azon kívül nem tud más lenni), hanem alkotó, teremtő, egymás nézőpontjait és törekvéseit jól megértő, vidám, sokat nevetős beszélgetés - ami most különösen nagyon jólesett.
* és ez alány nagyon hosszú ideig volt covidos, nagyon a "legjavát" kapta, iszonyú beteg volt, kórházban is nagyon sokáig - és most él és egészen** jól van.
** sok maradandó vagy eddig legalábbis el nem múló postcovidos tünettel, de mégis életben*** és jól
*** és megint és mindennap gondolok Bezzegre, nem tudok róla semmi újat, de remélem, még felgyógyul
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése