Meleg van

Kedves, jócskán ötvenes kolléganőmmel izzadunk a munkában, mint a lovak. És döglődünk, mint az őszi légy. A kor miatt van - állapítjuk meg mindketten, egymástól függetlenül is. Mert korábban minden is jobb volt, de leginkább a mi hőtűrőképességünk. Csak úgy fickándoztunk a nyárban! Bezzegrégen. Tökéletesen egyetértünk. Abban is, hogy ebben az embertelen a hőségben csak forgolódni lehet álmatlanul, pihentetőt aludni nem.

- egyébként sokat gondolok rád mostanában ezeken a forró éjszakákon - mondja

- hm... nagyon kedves vagy... - csodálkozom kissé felhúzott szemöldökkel

- mármint nem konkrétan rád, hanem a hatalmas melleidre

- ööö...hát, izé... nahát... ezt nem is gondoltam - bizonytalankodom egy sort

- jaj, de nem úgy!

- ja, persze, nyilván

- csak hogy nekem is van mellem, ha kisebb is

- aha - mondom, mert tényleg van melle, kettő is

- és hogy a melegben aláizzad... szóval azon gondolkodom, hogy akkor hogy alszol te? milyen lehet?

- ah... hát, igen, vékony ujjatlan trikóban alszom, az ápol, eltakar és még a nedvességet is felitatja

- na, hát ezen gondolkodtam forgolódás közben

- így akkor már jobban értem