Aki meséken nőtt fel - avagy lassan kivezetnek a varázsvilágból

én: szia! viszem anyukámat, délután jövünk

P.: oké... minden rendben volt, sétáltunk egyet az erdőben, jó kedvű, itt a táskája összekészítve

én: remélem, nincs benne semmi fontos dolog

P.: persze, semmi... van benne papírzsebkendő, kis palack víz, pénztárca, csak egy kis aprót tettem bele, napkalap...

én: szuper! ez így nagyon jól hangzik! az iratai?

P.: itt vannak, tessék

én: köszönöm

P.: ja, és a táskájába, ide az első zsebbe tettem egy makkot

én: oké, nagyszerű, ha szükség lesz rá, használni fogjuk, délután jövünk!

(ELTELIK A NAP)

én: megjöttünk!

P.: minden rendben volt?

én: persze! szerencsére nálam mindig van több maszk, mert különben nem tudtunk volna bemenni

P.: de hát tettem a táskájába

én: nem találtam, csak papírzsebkendőt, kis palack vizet, pénztárcát

P.: mondtam, hogy itt van a kis zsebben

én: a makk mellett? ott nem néztem

P.: milyen makk?

én: a varázsmakk, amit szedtetek az erdőben és idetetted kabalának

P.: varázsmakk?

én: mit tettél a kis zsebbe?

P.: maszkot, hogyha szükség lenne rá

én: jaaaa, hogy maszkot! én úgy értettem, makkot

P.: miért adtam volna makkot?

én: kabalának, hogy ha bajban leszünk, fújjunk rá, és kibújik belőle a szellem, vagy ott terem egy tündér, ilyesmi...