Öregnek jó vagyok

Tegnap vásároltam egy aldiban, majd a pénztártól való távozás után azonnal (mint mindig), átnéztem a pénztárgépből kijövő papírszalagot. Többnyire előnyben részesítem az akciós és/vagy  leárazott dolgokat a teljes árúakhoz képest (bizonyára már ez is öregesnek hat, de szerintem elég sokat lehet így spórolni, különösen, ha nem a párizsi-trappista vonalon akar mozogni az ember, márpedig én legalább húsz éve egyikből sem vettem). Szóval, átnéztem a számlát és láttam, hogy az akciós bárányfilét (khm... a bárány az egyik gyengém... és közeleg a húsvét... ugye, közeleg?) kétezer forinttal drágábban vettem, mint kellett volna. Visszamentem szólni - ennél jóval kevesebbért is visszamegyek. Hívták a boltvezetőt, az ugrasztotta egy segédjét, az visszament a hűtőhöz, ahonnan a bárányfilét hoztam, hogy ellenőrizze, tényleg jár-e nekem a reklamáélt kedvezmény. Végül visszajött és mondta a pénztárosnak, hogy fizesse vissza a tévesen beszedett többletet. Majd hozzám fordult, barátságosan megveregette a vállamat, és megdicsért: "Nagyon jól tetszett tenni, hogy ellenőrizte a számlát! Kevés idős ember vásárol ennyire tudatosan!" - és már vissza is kaptam a pénzemet. Egyúttal elveszítettem az önbizalmamat, az identitásomat, a hamavas fiatalságomat és a maradék kis jókedvemet is

Sejtem, hogy a régi törzsolvasókban feldereng most, hogy nem először történik meg velem, hogy idős néninek néznek (most ráadásul közvetlenül néhány nappal a fodrász fiatalító beavatkozásait követően), szóval, hogy nem kéne már ennyire meghökkennem minden alkalommal és foggal-körömmel ragaszkodnom ahhoz, hogy fiatal vagyok - és noha lassan bármit képes vagyok elengedni, ez nem megy. Inkább vagyok undok és flegma fiatal (középkorú) nő, mint éles eszű, talpraesett öregasszony. Szóval, ha bármit kérnétek, ne kezdjétek úgy, hogy kedves öreganyám!, mert menten kettéharaplak benneteket a vasorrommal az idő vasfogával!