Mivel itt is előkerült hasonló és a blogon kívüli mások is pedzegették: kár-kár, hogy ellopta valaki a versemet, meg szégyen, meg minden, de lássam meg benne a jót is, vegyem úgy/vegyem észre, hogy ez amiatt (is) történt, mert hát jót írtam. És hát nem (nagyon nem) tudok, nem is akarok azonosulni ezzel a nézőponttal, ezt semmiképp nem tudom dicséretként vagy elismerésként értelmezni, mint ahogy nem venném az ízlésemet elismerő aktusnak, ha ellopnák a kocsimat vagy más tárgyamat, sem bóknak, ha megerőszakolnának a testi kívánatosságom okán. A plágium az plágium, akkor is, ha nem vagyok híres író (sem).
Továbbá: miért kell egy halvány szürke pólót "matt ezüst" néven hirdetni?
Ne haragudj, én is ezt mondtam, annyira akartam valami pozitivumot is irni, de igazad van.
VálaszTörlésegyáltalán nem haragszom, tudom, hogy ezt, meg egy csomó más, ennél bántóbb dolgot is vigasznak számnnak az emberek, mert nem gondolják át a helyzetet, csak nem szoktam (most sem akartam) szó nélkül hagyni :) (amikor Á. előtt elveszítettünk egy kisbabát, azzal akartak vigasztalni, hogy majd lesz másik - lett, de azt a kisbabát is mindig megőrzöm a szívemben. Nem helyette lettek, hanem utána)
TörlésMatt ezüst 😂. Köszi Martine, ez zseniális.
VálaszTörlés