Tűnékeny tüneteimről

Tünet az, ami tűnik, nemdebár?

Nos, nekem a hétvégi rosszullétből alig maradt valami. A hőemelkedések megszűntek. A köhögés erősen csökkent (de amúgy is nem száraz, hanem hurutosabb fajta, produktív köhögés volt). Az időnkénti hátfájás megszűnt. A torokfájás sokat enyhült, ez az izlandi zuzmó tudhat valamit. Vagy a sós karamella fagyi a hagendázstól*. Ami makacsul kitart, az egy enyhe, de ettől még zavaró permanens fejfájás és egy még enyhébb bőrfájdalom (?) - tudjátok, mint amikor lázas az ember. De nem vagyok az. Extrém pillanataimban 36 fok alatti értékeket is produkálok** Az allergia miatti tüsszögés, orrfolyás, orrfájdalom, szájpadviszketés megmaradt.

Még nem telefonáltak, hogy jönnének tesztelni - a híreket olvasva ez így természetes, tökre szégyellem magam, hogy ide is el kell jönniük (kétszer is), pedig szerintem kizárt, hogy a koronavírus lakna bennem - ez egyben némi szomorúsággal is eltölt, mert jó lett volna ennyire lazán átesni rajta és termelni annyi ellenanyagot, hogy rendszerváltás legyen belőle soha többé ne támadhasson meg. Jó, tudom, hogy ez nem így megy, de nem tudtam még lejönni a mágikus világképről sem, ami rendesen a gyerekek sajátja. Most már látom, gyerek vagyok: fagyik és varázslatok közt élem a mindennapjaimat. Biztosan ezért sem lesz soha felnőtt karrierem - de nem bánom (hiszen gyerek vagyok), csak a nyúl meg a Mikulás jöjjön el minden évben.

*azt igyekszem nagyon lassan enni, hogy csak a számat érje a hideg, a torkomat semmiképp - és tudom, hogy nem is kéne fagyit ennem, mert tovább hízlal, holott én fogyni szeretnék (muszáj) - de ez a fagylalt annyira finom, hogy nem bírok lejönni róla - vagyis ez így nem igaz, mert részint baromi drága, részint ritkán látok, tehát mondjuk ötször ettem a teljes nyár folyamán, de A. most hozott két dobozzal is - és ha tudom, hogy van, akkor sajnos nem nyugszom addig, míg kéjesen el nem nyalogatom az összeset (igen, a család rovására is garázdálkodom)

**a normál hőmérsékletem 36,5