Egyszer, amikor még nagyon szegény voltam*, volt otthon egy szál sütni való kolbász és némi hagyma, krumpli és káposzta. Két embernek talán épphogy elég, de bejelentkezett** két ottalvós vendég, akiknek enni is kellett adni. Folyton hónap vége volt, szóval, pénzünk alig. Mégis valami mutatósabb vacsorát akartam a paprikás krumplinál, amit kábé heti háromszor ettünk reggel, délben, este (többnyire kolbász nélkül). Szóval, a káposztából párolt káposzta lett, a krumpliból hagymás krumpli, a héjától megszabadított kolbászból pedig némi kenyér, tojás és hagyma hozzáadásával fasírt készült. Nincs különösebb apropója az írásnak, reggel jutott eszembe ez a régi történet, amikor azon gondolkoztam, hogy mit csomagoljak magamnak ebédre és nem a kolbászos szendvics*** mellett döntöttem - holott akár az is lehetett volna.
* ez egy permanens állapot volt, kábé életem első harminc évére igaz
** akkoriban még így mentek a dolgok, mobiltelefon (és telefon) híján egyszerűen csak betoppantunk egymáshoz
*** vágül almás - sajtos kenyeret adtam magamnak és körtét
De jó volt betoppanni, de jó volt, hogy betoppantak! Kár, hogy már nincs ilyen. Hülye telefon.
VálaszTörlésDe közben meg mennyire hasznos és jó, szeretem a telefonomat
Törlésigen, közben valóban hasznos. de én némán tartom, mert utálom, ha csörög. :)
TörlésÉn úgy szeretnék betoppanni, de már nem illik.
VálaszTörlésA legdurvább, hogy a múltkor már azon is elgondolkodtam hogy mielőtt udvariatlan úr felhívnak valakit kéne neki írni egy emailt hogy fel fogom hívni
TörlésEngem is megdobbentett volna, de annyira, hogy utana mar nem lett volna tobbe a baratom.
TörlésEngem ha kisgyerekes anyukaként bármelyik régi barátnőm felhívna kérdés* nélkül, tuti az lenne az első gondolatom, hogy valami nagyon-nagyon fontosat akar mondani, ami nem tűr halasztást, lehet, hogy bajban van.
Törlés*nem email, Messenger