így mulat

Nem mondom, hogy úr meg gavallér, mert szilárd női identitással rendelkezem - de a magyar nyelv nem ismeri a bőkezű vagy gáláns nő fogalmát. Vagy én nem ismerem a magyar nyelvet elég jó, ez is lehet.

Vettem egy barátnőmnek egy nagyon szép és drága épp leárazott könyvet. Húszezressel fizettem, de a nagy részét visszajáróként vissza is kaptam. Gondolom, csináltam aznap mindenféle mást is - már nem emlékszem, mit. Az biztos, hogy hazahoztam a könyvet, kicsit pihentettem, nehogy vírusos legyen, aztán becsomagoltam és egy alkalmas időben átadtam. A barátnőm kibontotta, ránézett, megköszönte. Örült neki, láttam rajta.

Aztán a napokban kaptam tőle egy levelet, amiben szabadkozik, hogy nem írt korábban, de csak most fedezte fel és nem tud elég hálás lenni, meg hogy milyen tapintatos vagyok és mégis mekkora örömöt tudtam okozni azzal a 18500 forinttal, amit a könyvbe csempésztem, mert így hónap végén, amikor rátalált, ez igazi kincs, és hogy biztosan én intéztem így, hogy csak most találja meg, mert boszorkány vagyok.

Ennyi hála és köszönet meg felmagasztolás után elég nehéz lett volna azt mondani, hogy basszus, én igazából csak a visszajáró pénzt csúsztattam - ezek szerint - a könyv lapjai közé és hogy perpillanat nekem is nagyon jól jönne egy csonka húszrezres (bár tény, hogy neki biztosan jobban jött). Így lettem puszta trehányságból, mintegy véletlenül félig titkos jótevő. Vigyázzatok, a lejtőn nehéz megállni!