Míg én köpöm a szavakat, ellenkezve, dacosan, mérgesen, addig Foncsika szájából szelíden, lágyan és engedelmesen gördül ki ugyanez - és mindkettőben ott az igazság. A munka egy része nem várhat akkor sem, ha koronás fők röpködnek. Másrészt ezeknek a tevékenységeknek a többsége online is pompásan elvégezhető, szóval arról beszélni személyesen 60+ másik emberrel, hogy hogyan fogunk majd online dolgozni (együtt és külön is) - hát, minimum is abszurd. Más helyzetben azt írnám, hogy komikus, de most a legkevésbé sem találom annak. De megyek, mert menni kell - igyekszem szelíden.
Borzasztóan elszomorít, hogy míg nektek, és oly sok más embernek mennie kell, vírus ide, vagy oda, addig a közvetlen környezetem, akik vagyunk abban a hihetetlenül szerencsés helyzetben, hogy ha 2-3 hétre kivonjuk magunkat a világból, az senkinek, sem a gazdaságnak, sem valószínűleg nekünk nem fog (nagyon) fájni, képtelen megérteni, hogy világjárvány van, ez nem egy sima influenza. És tehetetlen vagyok. Látjuk, hova vezetett Olaszországban is a helyzet bagatellizálása.
VálaszTörlésCsatlakozom azbertetlenkefok csapatahoz. Hetfon nalunk is volt ilyen. Latbanyosan tartottam a 2 metert...
VálaszTörlés