Első nap

Első nap a home office-ban - mert ez ugye még nem karantén.

A. szokása szerint dolgozott - ő mindig itthon (leszámítva azt, amikor külföldön, de ez most nem játszik). Szerencsére ebben nem zavarta senki.

A gyerekek sokáig aludtak, aztán Á. írt valami dolgozatot (pizsamában - de azt hiszem, már több napja abban van), aztán játszott. Ezen kívül még ebédelni is hajlandó volt. Kötelező feladatként megkapta a konyha felsöprését és felmosását. Ez mindig nagyon nececs dolog, mert Á. kurvarondán  nem túl alaposan dolgozik - de már évekkel ezelőtt megmondtam neki, hogy ezzel a trükkel nem húzhatja ki magát a házimunka alól.

V. sorozatokat nézett, rendezte és takarította* a szobáját, távkávézott egy barátnőjével** - aztán eljött velem sétálni, sőt, megbeszéltük, hogy minden napra beiktatunk egy ilyet*** Nekem feltett szándékom, hogy szépen lebarnuljak és némileg fogyásnak is induljak e séták segítségével nyárra, amikor már elmúlik minden veszély a fejünk felől.

Én  - mint a reggeli bejegyzésből láthattátok - eléggé morogva indultam útnak a munkahelyemre. Mint kiderült, alaptalan volt előre neheztelnem a vezetőségre, mert konstruktívnak és jófejnek bizonyultak. Ha még néhány évig itt dogozom, előbb-utóbb megtanulok bízni az emberekben. Szabadtéri megbeszélést tartottunk kint a napsütésben, ügyelve a méteres távtartásra. Ügyeleti időre kell csak bejárni, naponta öt-hat embernek, a többi napot mindenki home officeban nyomja. Azért is nagyon szeretem a kollégáimat, mert szinte mindig meg tudnak nevettetni. Aztán hazajöttem (szigorúan autóval oda-vissza), ebédeltünk és elmentünk V.-vel sétálni egy órát a napsütésben. Szedtem friss csalánt is a holnapi ebédhez - de keveset, így további csalánokra lesz szükségem (nálunk a kertben nem nő meg, pedig már próbáltam telepíteni)

Szép nap volt - csak estére mindig úgy érzem magam, mintha egy horrorfilm nyitóképeiben élnék, amikor még minden napsütéses - de már ott ólálkodik körülöttünk a rém, arra várva, hogy lecsapjon. Nyilván nem segít sokat az sem, hogy a nyilvánosságra hozott olasz statisztikák közel 8%-os halálozást mutatnak, a belga számok pedig azt, hogy egyáltalán nem csak a 80+-os öregek halnak bele a vírusba, hanem életerősnek mondott huszon, harminc, negyven és ötvenesek is. És azért az én egészségem nem áll teljesen szilárd alapokon.

Olyan álmos vagyok, mintha egész nap nagyon dolgoztam volna, holott nem - viszont estére már nagyon féltem. Én mára Pintér Béla előadásra vettem jegyet, nem erre a rettegésre!

* nem mondom, hogy kitakarította, mert abefejezés még távolabb van

** aki ezúttal szerencsére már nem a kis áspiskígyó, hanem egy normálisnak tűnő leányzó

*** amikor szép az idő és amíg nincs kijárási tilalom