Kell-e a pánik? A félelem? Az aggodalom? Az óvatosság? Mi történjék a tervezett utazásokkal? V. Szicíliába készül Fridericához, hamarosan megérkezik hozzánk Adele, a francia tini, Á. és barátnője nyáron Berlinbe repülnének (de jegyet most kéne venni), a szüleim Nápoly környékére utaznának, én pedig erre is, arra is. Nem beszélve arról, hogy a leglájtosabb munkanapomon is minimum 20-30 emberrel találkozom - és ebben nincs benne a tömegközlekedés, az utca, az esetleges mozi, színház, utca. Szomorú vagyok, hogy folyton van valami, ami miatt aggódni kell. Mármint folyton megjelennek új aggodalmak - és nemigen szűnnek a régebbiek sem (klíma, háborúk, szélsőséges társadalmak és időjárások). Igyekszem józan lenni. De nagyon-nagyon sajnálom, hogy a gyerekeim és a többi most kamaszok ennyi félelemtől sújtva kénytelenek felnőni.
A turizmus (különösen a repülő) az egyik fontos okozója a klímaváltozásnak ill. a globális járványok kialakulásának, szóval nézőpont kérdése kell-e félni. Ha igazán félnének az emberek akkor nem utaznának külföldre, hulladékmentesen és környezetudatosan próbálnának élni, és a gyerekeknek is ezt az életmódot/hozzáállást tanítanák, hogy legyen esélyük lassítani a felmelegedést (mivel megállítani már nem lehet), nem pedig a csodára várni vagy a mának élni.
VálaszTörlés