Én, a csodaszarvas

A magánélet - munka harmonizálást még nem végeztem el teljesen, mert például vasárnap is dolgoztam (és jó volt), viszont tettem egy megdöbbentő felfedezést.

A jó munkahelyemen nem számítok szakirányú végzettségűnek, mert ugyan kábé mindent tanultam már*, amit tudnom kell, de olyan nevű diplomám pont nincs a gyűjteményemben, mint amivel itt szakképzettként ismernének el. Szóval, alá kellett írnom még a belépéskor egy papírt**, hogy vállalom, hogy elvégzem az ominózus szakot. Négy félév, MA, pipa. Persze nem gondolom teljesen komolyan a dolgot, mert úgyis mindennap változnak mindenféle jogszabályok, miért épp az ne változhatna, hogy a meglévők közül jogszabályi szinten valamelyiket egyszer csak elismerjék szakirányú végzettségnek? Úgyhogy nem szoktam erre rágörcsölni - szerintem legalább annyira hiányoznék én nekik, mint ők nekem.

Most viszont teljesen más miatt elkezdtem a neten keresgélni - és mit találok tökéletesen véletlenül? Hogy az egyik vidéki egyetem megfelelő szakján (mármint amit állítólag még el kéne végeznem ahhoz, hogy megfelelő garanciákkal végezhessem a munkámat) három korábbi írásommal is szerepelek az ajánlott olvasmányok közt. Eddig nem gondolkodtam vidéki egyetemben (sőt, semmilyenben), de elég vicces lenne, ha egy adott ponton vizsgáznom kéne saját magamból.

én: A szerző itt arra gondolt bő tíz*** évvel ezelőtt...

pv****: Kérem, ne találgasson! Egyedül a szerző tudhatja, pontosan mire gondolt, amikor...

én: de hiszen itt én vagyok a szerző

pv: oh, elnézést kérek, szerzőasszony, kérem, vizsgáztasson Ön engem

én: a féléves munkájáért megajánlok egy érdemjegyet... érdemei szerint...

* és gyakorlatban is tudom alkalmazni

** igazából nem emlékszem arra, hogy ilyesmit aláírtam volna... talán kimaradt a paksamétából

*** lassan tizenöt

**** potenciális vizsgáztató