Semmi sem az, aminek látszik (kivéve egy kis kéket)

Teljes titoktartás terhe mellett elárulom, hogy:

nem azokból áll a csoport, mint akiket nekem felsoroltak (sem név, sem létszám, sem pozíció)

Nem azt akarják, mint amiről engem tájékoztattak - és amire ezért én előzetesen felkészültem

Nincs annyi idejük rá, mint amennyi időt nekem ott kell lennem

Úgy akarják a változást, hogy nekik ne (nagyon) kelljen semmit másképp csinálni

Innen szép nyerni - nekik is, nekem is. Amúgy kedvesek - és én is az vagyok. Ennek analógiájára gondolom, ha én pokoli fáradt vagyok, ők is azok. Ugyanazt az oxigénmentes levegőt szívtuk be mindannyian egész nap.

Eleinte ott volt a hivatal (az állam?) képviselője is. Jó, hogy ott volt, mert a népharagot (népértetlenkedést) nagyrészt ő viselte. De hát viselje az, aki a helyzetet előidézte (persze, nem személy szerint ő, csak a hivatal (vagy mi), amit képvisel, de hát akkor is).

Egy jellemző apróság:

én: négyféle relikvia volt a csomagomban,  egy csillagokból álló kör, talán ez az EU-s zászlót szimbolizálja (kicsit újragondolva, mintha néhány percig egy dizájnerszakács dolgozott volna rajta), egy projektszámos lap, egy másik izé... és valami csíkos, azt nem tudom, micsoda (mellszobor pedig nem volt egyáltalán, pedig azt hittem, az is lesz - nem, nem szexedukációs képzést tartok)

a nő: hadd nézzem

én: tessék, itt vannak

a nő: egy eus zászló, egy projektazonosítós lap, egy (nem értettem, másik izé)...

én: és ez itt, ez a csíkos papír...

a nő: a magyar zászló

én: ööö... igen?

a nő: csak fordítva kell ránézni

én: nahát!

Megfordítottam, de ami itt kéknek látszik, az - a mai napon egyedülálló módon -  az életben is kék.