most, hogy újra írok

(a kis szünet is szünet), meg kell hogy kérdezzem magamtól, hogy vajon van-e életem a blogon kívül. Nem vagyok könnyű helyzetben a válaszadásnál. Dolgozom, képződöm, vásárolok, főzök, eszemiszom, még utazom is néhanap. Vagyis úgy tűnik, mintha lenne. A (már nem is annyira új) kollégáimmal, vagy közülük (jó)néhánnyal sokat beszélgetek (és hát a munkám is színtiszta beszélgetés, néhány óra alatt képes  vagyok megjárni a teljes házat a pincétől a padlásig, egyszerre élem át a mennyországot és látok bele a pokolba, felemelő és lehúzó, sosem unatkozom) - a munkán kívül azonban nem állok jól barátokkal. Akikkel barátkoznék, azoknak más, fontosabb dolguk is van, mint a velem való barátkozás. Akik meg velem barátkoznának (mert erre is akad jelentkező) - hát, azokban én nem érzem azt a varázslatot, ami fontosabbá tenné őket (például) a blognál. És a karácsony is közeleg...